Madarak listája

/Madarak listája

Fekete rigó
(Turdus merula)

Ez a kiváló énekes madár Svédország nemzeti madara. Érdekesség, hogy bár csak nappal énekel, előfordul, hogy a nagyvárosokban a megvilágítás hatására éjszaka is lehet hallani a hangját. A rigó mama igen gondos anyuka, nem csak azért, mert ő építi a csésze formájú fészket (fűszálakból, levelekből, melyet sárral tapaszt össze), hanem mert harciasan meg is védi azt! Azonban a fészkek gyakran rosszul rejtettek más madárfajokhoz viszonyítva, ezért számos alkalommal a fészekrakás eredményét a ragadozók teszik tönkre. Közülük is a házi macskák a fekete rigók legnagyobb természetes ellenségei, amelyek leginkább a frissen kikelt fiókákat veszélyeztetik, melyek igen sérülékenyek ebben a korban. Ráadásul a kakukk is próbálkozik rigóéknál a kakukk-tojás becsempészéssel, azonban mivel a rigók képesek felismerni a nem odaillő tojásokat, így nem járnak sikerrel! A fekete rigó is azok közé a madarak közé tartozik, amelyek párjuk mellett életük végéig kitartanak. Azon állatfajok közé tartozik, amelyek egyik irigyelendő tulajdonságuk, hogy képesek félig éberen aludni, vagyis az agyuk egyik féltekéje gyakorlatilag pihen, miközben a másik agyfél éber marad! Így a rigók olyan helyeken is képesek nyugodtan és biztonságban aludni, ahol pl: magas a ragadozók száma. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület fekete rigóról szóló oldalát:

Olvass tovább

Sárga billegető
(Motacilla flava)

Nagyon bátor madár, mert a talajra készíti fészkét.  Általában kisebb csapatokban vonul, a telet Afrikában tölti. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület sárga billegetőről szóló oldalát:

Olvass tovább

Búbos pacsirta
(Galerida cristata)

Bár mezei madár, lehet, hogy a lakóhelyeden is találkoztál már vele, mert az utóbbi években megfigyelhető a városi lakótelepekre való behúzódása. Annyira alkalmazkodóképes, hogy még olyan szélsőséges helyeken is fészkelt már, mint az épületek lapos teteje, vagy a használatban levő villamossínek talpfái! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület búbos pacsirtáról szóló oldalát:

Olvass tovább

Feketeszárnyú székicsér
(Glareola nordmanni)

Igazi csapatjátékos, hiszen csapatban vadászik: fecske módjára a levegőben kapkodja el rovarokból álló táplálékát. Európában ritka fajnak számít, Magyarországon fokozottan védett! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület feketeszárnyú székicsérről szóló oldalát:

Olvass tovább

Mezei poszáta
(Sylvia communis)

Igen szerethetik a fiókázást, hiszen évente akár kétszer is költhetnek. Az “Éhezők viadala” filmekből ismerős fecsegő (hivatalosan sokszarvú) poszáta európai rokona. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület mezei poszátáról szóló oldalát:

Olvass tovább

Mezei pacsirta
(Alauda arvensis)

Ennek a dalosmadárnak olyan vicces neve is van, mint: szántóka. Éneke olyan szép, hogy még zeneszerzőket is megihletett. Nem megy messzire telelni (Dél-Európa), ezért lehet az, hogy igen korán, már februárban megérkezik, és éneke azért is megkapó, mert a tavasz visszatértét jelzi.  Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület mezei pacsirtáról szóló oldalát:

Olvass tovább

Szikipacsirta
(Calandrella brachydactyla)

Bár sok helyen él, Kelet Európában ritka fajnak számít, Magyarországon is csak kb 20 pár él. Igen mozgékony madár, a levegőben jellegzetes „szökdécselő” mozdulatokat tesz. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület szikipacsirtáról szóló oldalát:

Olvass tovább

Haris
(Crex crex)

Igazi celeb, 2016-ban “Az év madarává” választották. Magyarországon fokozottan veszélyeztetett! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület harisról szóló oldalát:

Olvass tovább

Fogoly
(Perdix perdix)

A neve elllenére ez egy igen szabad madár, nem úgy mint távoli rokonai a tyúkok. Hűséges típus, egy életre választ párt magának. Kicsit szégyellős, ugyanis szeret elbújni a sűrű aljnövényzetben. Annyira jól tud rejtőzködni, hogy gyakran csak a hangját hallani. Sajnos azonban ez sem menti meg a gépektől, ugyanis gyakran esik áldozatul a rétek gépi kaszálásának. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület fogolyról szóló oldalát:

Olvass tovább

Vörös vércse
(Falco tinnunculus)

Ez a sólyomféle madár Belgium hivatalos madara. Nem egy félős típus, még az ember közelsége sem zavarja, gyakran megjelenik a városokban. Igazi fészekfoglaló: többnyire varjaknak a fák tetején lévő fészkét foglalja el! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület vörös vércséről szóló oldalát:

Olvass tovább

Kék vércse
(Falco vespertinus)

Igen szép madár, ezért nem meglepő, hogy 2009-ben “Az év madarává” választották. Mivel a sólyomfélék többi tagjához hasonlóan fészket nem épít, hanem a vetési varjak elhagyott fészkeit foglalja el, ezért a vetési varjak által létrehozott telepek mennyisége erőteljes mértékben érinti a kék vércse állományát is. Magyarországon fokozottan védett! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület kék vércséről szóló oldalát:

Olvass tovább

Hantmadár
(Oenanthe oenanthe)

Ez a csinos kis madár igen népszerű lehet, hiszen az Antarktisz és Ausztrália kivételével valamennyi földrészen előfordul, nem csoda hát, hogy már utcát is neveztek el róla. Szereti jól belátni a terepet, ezért csak nyílt mezőkön fordul elő, és ott is szívesen üldögél kiemelkedő pontokon. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület hantmadárról szóló oldalát:

Olvass tovább

Réti fülesbagoly
(Asio flammeus)

A hagyományos bagoly-képtől eltérően nappal is szokott vadászni! 2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 13 itthon telelő réti fülesbaglyot figyeltek meg. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület réti fülesbagolyról szóló oldalát:

Olvass tovább

Kuvik
(Athene noctua)

Latin nevét (Athene noctua) Pallasz Athéné ókori görög istennő tiszteletére kapta, aki a bölcsesség istennőjének gondoltak, és  a kuvik egy görögországi alfaja volt Athéné szent madara. Így érthető honnan kapta a bagoly a “bölcs” elnevezését. A valódi baglyok közül a kuvik kötődik legszorosabban az emberi lakóhelyekhez, ha ügyesek vagyunk speciális odúval meg is telepíthetjük környezetünkben. Nem stresszel sokat a fészeképítésen, ugyanis egyszerűen az aljzatra rakja a tojásait.  Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület kuvikról szóló oldalát:

Olvass tovább

Túzok
(Otis tarda)

A túzok a magyar természetvédelem egyik emblematikus faja, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület címerállata. Ez érthető is, hiszen a legnagyobb egybefüggő európai udvarló- és fészkelőhelye Magyarországon van, főleg Dévaványa közelében, ahol kialakítottak neki egy rezervátumot is. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület túzokról szóló oldalát:

Olvass tovább

Vetési varjú
(Corvus frugilegus)

Ősszel a városokba mint vendég költözik ba, ezért biztos ismerős neked a télen károgva, nagy csapatokban portyázó varjak látványa. Nem csak intelligens madarak (a papagájokhoz hasonlóan képesek hangokat, emberi beszédet utánozni), hanem igen magas kort is megélhetnek: általában 18-19 évig élnek, de néhány példány több mint 20 évet is megél! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület vetési varjúról szóló oldalát:

Olvass tovább

Bíbic
(Vanellus vanellus)

A bíbic elnevezés igazából egy hangutánzó szó, ezért számos nyelvben hasonlóan, vagy ugyanígy hívják. Ingoványos területken él, ezért jó hasznát veszi különleges lábának. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület bíbicről szóló oldalát:

Olvass tovább

Gatyás ölyv
(Buteo lagopus)

Nem véletlen a neve, tényleg toll-gatyát hord, ami nem meglepő, mivel a hideg tundrán él. Azért télvíz idején délebbre költözik ő is, és telet Közép-Európában tölti. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület gatyás ölyvről szóló oldalát:

Olvass tovább

Fürj
(Coturnix coturnix)

Nyaranta kora hajnalban hallatja jellegzetes „pity-palaty” hangját, melyről a népies pitypalaty-madár nevét is kapta. De tud mást is: felröppenésekor halk “krak-krak” hangot ad. Akárcsak az alkatilag is hasonló fogoly, ő is igen rejtőzködő életet él. De ha madarat nem is, fürjtojást már talán láttál, ha máshol nem hát a boltok polcain! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület fürjről szóló oldalát:

Olvass tovább

Réti pityer
(Anthus pratensis)

Jellegzetes hívóhangja: szíp-szíp. Nem egy fázós madár, hiszen fészket rakni Szibériai felé veszi az irányt. Hazánkon csak átvonul, azt viszon igen látványosan, nagy csapatokba verődve teszi. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület réti pityerről szóló oldalát:

Olvass tovább

Fekete gólya
(Ciconia nigra)

Ez a gólya bizony tényleg fekete! Szemben viszont az emberek közelében élő rokonával, nemigen kedveli az emberek társaságát, nagyon félénk. Vízközeli öreg erdők lakója.   Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület fekete gólyáról szóló oldalát:

Olvass tovább

Csonttollú
(Bombycilla garrulus)

Nem csak szép, hanem érdekes is ez a madár, de (becsapós a neve) persze nem csont tollai vannak! Viszont a fejét egy mozgatható toll bóbita dísziti, és az orrnyílását is tollak borítják! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület csonttollúról szóló oldalát:

Olvass tovább

Szajkó
(Garrulus glandarius)

A szép, színes mátyásmadárról (ez a másik neve) nem is gondolnánk, hogy a varjak rokona. Pedig hasonlóan intelligens rokonaihoz, ő is képes a hangutánzásra! Képzeljük el milyen galibát tud okozni, ha például egész nap a kutyaugatást szajkózza! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület szajkóról szóló oldalát:

Olvass tovább

Héja
(Accipiter gentilis)

Igazi ragadozómadár, lesből támadva, nagy sebességgel üldözi zsákmányát, amit általában el is kap. Ezek madarak, galambok, de akár emlősök is lehetnek. Hangja rövid, szaggatott kiáltás.    Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület héjáról szóló oldalát:

Olvass tovább

Kabasólyom
(Falco subbuteo)

Légiesen röpülő vadász madár, olyan ügyes, hogy még a fecskéket, denevéreket is el tudja kapni! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület kabasólyomról szóló oldalát:

Olvass tovább

Meggyvágó
(Coccothraustes coccothraustes)

Erős csőre is mutatja, hogy nem véletlen ez a neve, ugyanis magevő madár. Elsősorban kemény magvak, így a meggy, kedvelője. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület meggyvágóról szóló oldalát:

Olvass tovább

Közép fakopáncs
(Dendrocopos medius)

Ritkább hazai harkályfajaink egyik legszebb tollazatú képviselője. Igazi erdei madár, ami nem csoda,, hiszen rokonaihoz hasonlóan a fák törzséból szedi ki táplálékát, és fák odvába költi tojásait. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület közép harkályról szóló oldalát:

Olvass tovább

Fehérhátú fakopáncs
(Dendrocopos leucotos)

A fakopáncs másik neve a harkály. Ez a fehér hátú képviselőjük hazánkban fokozott védettséget élvez, ami nem csoda, hiszen a természetes erdőket jelzi, mivel érzékeny az emberi beavatkozásra. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület fehérhátú fakopáncsról szóló oldalát:

Olvass tovább

Örvös légykapó
(Ficedula albicollis)

Odúlakó madár, hiszen korhadt fák odvaiba készíti fészkét, de szívesen megtelepszik mesterséges madárodvakban is! Az örvös elnevezést a nyakán áthúzódó fehér sáv miatt kapta. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület örvös légykapóról szóló oldalát:

Olvass tovább

Barna kánya
(Milvus migrans)

A Tüskevár regényből lehet ismerős ez a madár, ami nem meglepő, hiszen folyóvizek menti erdős területeken fészkel. Különös ismertetőjegyük villás farkuk. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület barna kányáról szóló oldalát:

Olvass tovább

Hegyi fakusz
(Certhia familiaris)

Ahogy vicces neve is mutatja, ez egy fán “kúszó” madár. Ugyanis jellegzetes csavarvonalban haladva keresgéli a kéregrepedésekben táplálékát. De míg a hasonló módon keresgélő csuszka fentről lefelé haladva nézi végig a törzset, addig a fakusz pont fordítva, lentről felfelé. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület hegyi fakuszról szóló oldalát:

Olvass tovább

Erdei pityer
(Anthus trivialis)

Sok erdei madártól eltérően táplálékát nem a fákon, hanem főképpen a talajon, a fűben, avarban keresgéli, sőt fészkét is a talajra készíti. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület erdei pityerről szóló oldalát:

Olvass tovább

Erdei pinty
(Fringilla coelebs)

Díszes, nagyon szépen éneklő madarunk. Ezt a tulajdonságát már régóta ismerik az emberek, ezért, és mivel viszonylag könnyen tartható, a 19–20. század fordulóján komoly hagyományai voltak a pintyek énekversenyeinek. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület erdei pityerről szóló oldalát:

Olvass tovább

Erdei pacsirta
(Lullula arborea)

Ha valakit pacsirtának hívnak, az azt jelenti, hogy nagyon szépen énekel. Ez a madár, a legszebb hangú pacsirtánk, melyről érdekes latin nevét is kapta (Lullula arborea). Ha igazán sok mindent szeretnél erről a szép hangú madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület erdei pacsirtáról szóló oldalát:

Olvass tovább

Erdei fülesbagoly
(Asio otus)

Neve ellenére kerüli a nagy, zárt erdőket, kis erdőfoltokban telepszik inkább meg. Mivel leggyakoribb bagolyfajunk te is találkozhatsz vele, főleg, hogy ősszel  kisebb-nagyobb csoportokba verődve (akár 80–100 példány is!) együtt tölti a napot, gyakran városok, falvak belterületén pihengetve. Vicces, hogy a nevét is adó tollfüleivel nem hall, csak díszként funkciónál. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület erdei fülesbagolyról szóló oldalát:

Olvass tovább

Erdei szalonka
(Scolopax rusticola)

Mivel a szeme különleges helyen van, hihetetlen nagy a látómezeje: 360 fok! Ezért nem könnyű meglepni a földön tartózkodó szalonkát, bár sokan próbálkoznak vala, hiszen a szalonka a vadászkultúrában meghatározó szerepet tölt be. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület erdei szalonkáról szóló oldalát:

Olvass tovább

Erdei szürkebegy
(Prunella modularis)

Bár ahogy azt neve is mutatja, nem egy színpompás madár. De pont szürke-barna rejtőszínének köszönhető az, hogy szinte észrevétlen tud lenni, és mivel gyakran előfordul városi parkokban, erre a tulajdonságára ott igencsak szüksége lehet. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület erdei szürkebegyről szóló oldalát:

Olvass tovább

Kék galamb
(Columba oenas)

Bár a városi gyerekek a galambot ismerik, ezzel a rokonával ott nemigen találkoztak, ugyanis hegyvidéki bükkösök, öreg tölgyesek közt érzi jól magát. Igen sűrű tojásrakó, évente 5-6 fészekalja is lehet!   Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület kék galambról szóló oldalát:

Olvass tovább

Macskabagoly
(Strix aluco)

Nevét nem cicafüleiről, hanem szürkületkor hallható, erőteljes, nyávogásra emlékeztető hangjáról kapta. E tulajdonsága miatt, és mert éjszaka tevékeny, az emberek a macskabaglyot sokáig társították a balszerencsével és a halállal. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület macskabagolyról szóló oldalát:

Olvass tovább

Mezei veréb
(Passer montanus)

Igen közismert rokonától (házi veréb) többek közt úgy lehet megkülönböztetni, hogy a mezei verébnek van pofafoltja, míg a házi verébnek nincs. Faodvakban fészkel, akár mesterséges fészekodvakba is. A mezei veréb állománya az utóbbi 3-4 évtizedben drasztikusan csökkent Nyugat-Európában, például a britek verébállománya az eredeti létszám 3%-ára csökkent! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület mezei verébről szóló oldalát:

Olvass tovább

Csilpcsalpfüzike
(Phylloscopus collybita)

Nevét az általa kiadott hangok után kapta (csilp-csalp), amely dallam (mivel ez a madár az énekesmadarak közt az elsők között van, amelyek visszatérnek telelőterületeikről) tavasszal az elsők között csendül fel a természetben. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület csilipcsalapfüzikéről szóló oldalát:

Olvass tovább

Vízirigó
(Cinclus cinclus)

Norvégia nemzeti madara, ami nem meglepő, hiszen tiszta vizű patakok és folyók mellett szeret élni. A vízi elnevezés sem véletlen, hiszen  a vízirigó-fiókák hamarább tudnak úszni, mint repülni! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület vízirigóról szóló oldalát:

Olvass tovább

Császármadár
(Bonasa bonasia)

A fácánok családjába tartozik, ezen belül a fajdfélék közé. Ez a hazánkban előforduló egyetlen költő fajdféle. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület császármadárról szóló oldalát:

Olvass tovább

Barátcinege
(Parus palustris)

Meglehetősen egyszerű kinézetű madár, főleg a közismert szén- és kékcinkével összehasonlítva. Faodvakban fészkel, olykor mesterséges fészekodúkat is elfoglal. Télen a lakott területek közelében is megjelenik, ezért ha van madáretetőtök, ott találkozhatsz vele! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület barátcinegéről szóló oldalát:

Olvass tovább

Törpevízicsibe
(Porzana pusilla)

Megjelenése egy adott élőhely természetességét igazolja, de sajnos nagyon kevés olyan vizes élőhely van hazánkban, ahol a faj fészkel, ezért ő a legritkább vízicsibefaj Magyarországon. Ahogy neve is mutatja elég kis picike madár (15-20 cm), viszont, ahogy az a  vízimadaraknál nem meglepő, a lábai testéhez képest nagyok! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület törpevízicsibéről szóló oldalát:

Olvass tovább

Kis vízicsibe
(Porzana parva)

Törpe rokonával szemben, ő a leggyakoribb vízicsibe Magyarországon. Nádasok és gyékényesek madara. Törpe rokonához hasonlóan ez a madár is szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület kis vízicsibéről szóló oldalát:

Olvass tovább

Pettyes vízicsibe
(Porzana porzana)

Pettyes rejtőszínének köszönhetően ritkán lehet látni, kuttyogó hangját lehet inkább hallani. Speciális élőhelyei, amelyek a megfelelő vízborítású és növényzetű területek az elmúlt időszakban sajnos kedvezőtlen változásokon mentek keresztül. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület pettyes vízicsibéről szóló oldalát:

Olvass tovább

Bütykös ásólúd
(Tadorna tadorna)

Ugyanazon a néven két különböző életkörülményekhez alkalmazkodó büttykös ásólúdat ismerünk, az  egyik Európában él, és inkább a tengerpartokon található, a másik Ázsiában, és a sós és a félsós sztyeppei vizek környékén él. Mindezek ellenére nem különböztetik meg a két populációt külön alfajként.  Európában költöző madár, viszont majdnem kizárólag éjjel utazik! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület bütykös ásólúdról szóló oldalát:

Olvass tovább

Halcsontfarkú réce
(Oxyura jamaicensis)

Eredetileg amerikai faj. 1960-ban telepítették be Angliába, innen terjedt el Európába, annyira, hogy lassan teljesen kiszorítja a kékcsőrű récét. Spanyolországban a kékcsőrű réce védelme érdekében a halcsontfarkú réce populációjának méretét vadászattal csökkentik, Magyarországon viszont védett fajként tartják nyilván. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület halcsonfarkú récéről szóló oldalát:

Olvass tovább

Böjti réce
(Anas querquedula)

Apró termetű réce, amely a harmadik leggyakoribb fészkelő récefajunk. Emiatt sokáig vadászható volt, de állományának csökkenése indokolttá tette természetvédelmi oltalmát. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület böjti récéről szóló oldalát:

Olvass tovább

Barátréce
(Aythya ferina)

Közép-Európában az egyik leggyakoribb récefaj, amely egész évben megfigyelhető, ugyanis fagymentes helyeken áttelel. Ennek ellenére néhány éve hazánkban már védelmet élvez, hiszen állománya egyrészt még így is töredéke a tőkés récéének másrészt csökkenő mértéket mutat. Röptében könnyű összetéveszteni más ritka fajjal, többek közt a fokozottan védett cigányrécével. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület böjti récéről szóló oldalát:

Olvass tovább

Kékcsőrű réce
(Oxyura leucocephala)

Európai állománya veszélyeztetett, részben az élőhelyeinek a megszűnése, részben az amerikából betelepített rokonának, a halcsontú réce térhóditásának köszönhetően. Sokáig rendszeres, de kisszámú fészkelő volt hazánkban, de hirtelen eltűnt. Visszatelepíteni is próbálták, azonban sikertlenül, azóta csak ritka kóborlóként jelentkezik. Érdekesség, hogy veszély esetén elnehezül és nyakig a vízbe merül. Nálunk főleg szikes tavakon költött. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület kékcsőrű récéről szóló oldalát:

Olvass tovább

Álarcos réce
(Anas americana)

Másik neve (amerikai réce) is mutatja, hogy ez egy Észak-Amerikában előforduló faj, amely hazánkban rendkívül ritka kóborló. Madártartóktól elszökött álarcos récék megjelenésére is lehet számítani, ugyanis Magyarországon tilos a hazai védett fajokat tartani, emiatt a díszréce-tenyésztők a mi klímánkat jól viselő észak-amerikai fajokat preferálják. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület álarcos récéről szóló oldalát:

Olvass tovább

Cigányréce
(Aythya nyroca)

Nevét, nem csak a magyar, de más nyelvekben is jellegzetes barna-fekete színéről kapta. Mivel a világállománya erősen csökken, a hazai állománya európai léptékben is jelentős. Ezért természetvédelmi szempontból talán a legjelentősebb hazai récefaj. A kisebb tavak eltűnése, a nem megfelelő tógazdálkodás, és a madarak zavarása sok helyen a cigányréce eltűnését eredményezte. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület cigányrécéről szóló oldalát:

Olvass tovább

Bütykös hattyú
(Cygnus olor)

Ez a gyerekek által is jól ismert madár egyike a legnagyobb röpképes madaraknak, testhossza 145–160 centiméter, szárnyának fesztávolsága 208–238 centiméter. Természetétől fogva vándormadár, (télen 1000 km-nél többet is megtehet) azonban a városi parkokba betelepített példányai gyakran a nagyvárosok be nem fagyott vizein maradnak, ahol mindig eteti őket valaki. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület bütykös hattyúról szóló oldalát:

Olvass tovább

Énekes hattyú
(Cygnus cygnus)

Másik neve a sárgaorrú hattyú, ami jól kifejezi milyen sajátos jellemzője van ennek a madárnak. Korábban erősen vadásztak rá, ezért nagyon félénk lett, bár északon ugyanúgy él városi tavakon, mint hazánkban jól ismert rokona, a bütykös hattyú. Érdekesség, hogy Magyarországon az 1960-as évekig gyakoribb volt  mint előbb említett rokona. A legenda szerint, a haldokló hattyú még egyszer, teljes erejéből és különösen szépen énekel pusztulása előtt. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület énekes hattyúról szóló oldalát:

Olvass tovább

Kis hattyú
(Cygnus columbianus)

Ahogy neve is mutatja jóval kisebb méretű mint hattyútársai, de a ludaknál azért nagyobb. A méretbeli eltérést a hangjával igyekszik kompenzálni, ugyanis sokat hangoskodik, a levegőben és a földön is. Mint a hattyúk mindegyike, ez a madár is hosszú távú párkapcsolatban él. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület kis hattyúról szóló oldalát:

Olvass tovább

Füles vöcsök
(Podiceps auritus)

Magyarországon leginkább az őszi vonulás folyamán találkozhatunk vele, főleg a Balatonon, a Dunán és más nagyobb vizeken valamint bányatavakon. Érdekesség, hogy más vöcskökhöz hasonlóan tollakat is eszik, melynek az emésztésben van szerepe. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület füles vöcsökről szóló oldalát:

Olvass tovább

Kis vöcsök
(Tachybaptus ruficollis)

Ez a madár Magyarország legkisebb és egyben leggyakoribb vöcsökfaja, amely, ahogy az egy vízimadárttól elvárható, jól úszik és bukik, viszont röpte nagyon nehézkes. Rokonaihoz hasonlóan úszófészek épít. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület kis vöcsökről szóló oldalát:

Olvass tovább

Feketenyakú vöcsök
(Podiceps nigricollis)

Különleges megjelenésű madár, fekete a nyaka, sárga a tollpamacsa, és piros a szeme! Hazánkban főleg az Alföld nagyobb kiterjedésű, sekély mocsarait, időszakos elöntéseit és halastavait kedveli, ahol telepesen fészkel. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület feketenyakú vöcsökről szóló oldalát:

Olvass tovább

Dankasirály
(Chroicocephalus ridibundus)

Alkalmazkodóképes madarak, akik gyakran télen beköltöznek a városokba, vagy víztározók környékén élnek, és ha úgy esik, még a szeméttelepekre is gyakorta kijárnak táplálkozni. Magyarországon a leggyakoribb fészkelő sirályfaj. Telepesen fészkel, a ragadozók elűzésében az egész telep részt vesz. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület dankasirályról szóló oldalát:

Olvass tovább

Vízityúk
(Gallinula chloropus)

Ahogy a családjába tartozó többi madárra is jellemző, neki is hosszú lábujjai vannak, amelyek segítik az ingoványos talajon való közlekedésben. Érdekesség, hogy évente kétszer költ, és az előző fészekaljból kikerült madarak segítenek felnevelni az öregeknek a következő fészekaljakat.  Akár kisebb városi tavakon is költhet, ha talál némi sűrű növényzetet. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület dankasirályról szóló oldalát:

Olvass tovább

Csigaforgató
(Haematopus ostralegus)

Európában a tengerpartok mentén honos, így nem meglepő, hogy a A Feröer-szigetek nemzeti madara. Magyarországon kisszámú, de rendszeres átvonuló, ősszel és tavasszal egyesével vagy kisebb csapatokban jelenik meg szikes tavakon, zátonyokon, leeresztett halastavakon. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület csigaforgatóról szóló oldalát:

Olvass tovább

Házi rozsdafarkú
(Phoenicurus ochruros)

Eléggé urbánus madár, ugyanis a nagyvárosok belső kerületeiben is rendszeresen fészkel, sőt kedvencei az új lakótelepek, és az építkezések környéke. Olyannyira kedveli a magas épületeket, hogy gyakran az egész költési időszakban odafent tartózkodnak, az utcákra, terekre nem szállnak le, hanem zsákmányukat az épületeken, tetőteraszokon szerzik be. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület házi rozsdafarkúról szóló oldalát:

Olvass tovább

Csicsörke
(Serinus serinus)

Ez a pintyféle madár eredetileg Észak-Afrikában élt, az Atlasz-hegység vidékén, innen terjedt el többek között hazánkba is. Ligetes erdők szélein, facsoportokban, kertekben, városi parkokban, külvárosokban költ szívesen, ahol van bozótos, cserjés rész. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület csicsőrkéről szóló oldalát:

Olvass tovább

Őszapó
(Aegithalos caudatus)

Az apró, zömök kis őszapó sokak kedvenc madara. Csak fokozza a rokonszenvet irántuk, hogy a párok végtelenül gyöngédek egymáshoz, gyakran úgy alszanak, hogy szorosan egymáshoz bújnak, és az egyik a másik fölé rakja a szárnyát. Méretéhez hűen gömb alakú fészke se túl nagy, ezért előfordulhat, hogy a tojók hosszú faroktolla el van görbülve, mivel nem fér el a fészekben rendesen. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület őszapóról szóló oldalát:

Olvass tovább

Örvös galamb
(Columba palumbus)

A legnagyobb európai galambféle. Fehér szárnysávja és nagy mérete alapján könnyen elkülöníthetjük a többi hazai galamb- és gerlefajtól. Érdekessége, hogy a madarakra nem jellemző módon, a hím és a nőstény egyforma. A galambok, több madárfajhoz hasonlóan, a begy megduzzadó falából képződő, az emlősök tejéhez hasonló váladékkal, begytejjel  etetik a fiókáikat. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület örvös galambról szóló oldalát:

Olvass tovább

Parlagi galamb
(Columba livia f. domestica)

A házigalamb (vagy még egyszerűbben: galamb) a szirti galamb háziasított változata, ennek elvadult változata a parlagi galamb. A galamb háziasítása a régészeti leletek tanúsága szerint 4-6 ezer évvel ezelőtt ment végbe, manapság tenyésztik röptetésre (postagalamb) és táplálkozási célokra, más fajtákat díszmadárként tartanak. A galamb évezredek óta városlakó, még a metrót is tudja használni! Azonban egyes nagyvárosokban komoly problémákat okoz tömeges jelenlétével és piszkításával. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület parlagi galambról szóló oldalát:

Olvass tovább

Szarka
(Pica pica)

“Nem minden szarka farka tarka…”, szól az ismert mondóka erről a híresen intelligens madárról. Több érdekesség is kötődik hozzá, például ő az egyetlen madár, amelyről tudott, hogy képes felismerni magát a tükörben, vagy, hogy a papagájhoz hasonlóan megtanítható az emberi beszéd utánzására, illetve hogy, előszeretettel gyűjti össze fészkébe a fényes, csillogó tárgyakat. Ez utóbbi miatt méltó módon kapta a “tolvaj szarka” elnevezést. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület szarkáról szóló oldalát:

Olvass tovább

Csuszka
(Sitta europaea)

A csuszka fákon él, nevét is onnan kapta, hogy akár fejjel lefele is haladva mintegy „csúszkál” a fatörzseken, de gyakori vendégei a kihelyezett madáretetőknek is. Érdekessége, hogy táplálékát egész évben raktározza, például fák kérgébe, a talajra, vagy különböző repedésekbe rejti, majd gyakran zuzmókkal, kéregdarabokkal, mohával álcázza. Odúban fészkel,  amelynek bejáratát sártapasztással beszűkíti kb. 30 milliméteres átmérőjűre. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület csuszkáról szóló oldalát:

Olvass tovább

Csóka
(Corvus monedula)

A csóka, vagy más néven kéményseprő madár, társas és zajos madár. Kis csapatain belül jól meghatározott és komplex ranglétra van. Elsőre talán hasonlít a varjúhoz, de rövid csőre és a szürke tarkója jól megkülönbözteti a többi varjúfélétől. A hím és a tojó csóka ugyanúgy néz ki. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület csókáról szóló oldalát:

Olvass tovább

Tengelic
(Carduelis carduelis)

Igen dekoratív, tarka színezetű madár, amelyet 2017-ben az “Év madarának” választottak. Ha házilag kívánjuk őket etetni, akkor arra kell felkészülnünk, hogy termetéhez képest viszonylag sokat eszik. Egy-két madárka beül az etetőbe és az egész napját ott tölti, kisebb-nagyobb megszakítással.   Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület tengelicről szóló oldalát:

Olvass tovább

Házi veréb
(Passer domesticus)

Mivel sok területre behurcolták, vagy beteepítették az egyik legelterjedtebb vadon élő madárfajnak számít. Jelentős mértékben kapcsolódik az emberi környezethez, olyan helyen nem is él meg, amelyek távol esnek az emberek településeitől. Olyannyira tud alkalmazkodni, hogy feljegyezték róla, hogy Angliában verebek fészkeltek egy szénbányában 640 méterrel a felszín alatt, valamint azt is, hogy éjszaka az Empire State Building kilátóján táplálkoztak verebek. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület házi verébről szóló oldalát:

Olvass tovább

Dolmányos varjú
(Corvus corone cornix)

A másik elnevezése a szürke varjú, amely név jól mutatja miben különbözik fekete rokonaitól, azaz hogy fejét és szárnyait kivéve hamuszürke. Városi körülményekhez is kitűnően alkalmazkodott, ahol, annak köszönhetően, hogy itt nem vadászható, nő az állománya, bár ennek sokan nem örülnek, mivel feltúrja a szemeteseket és kifosztja a kisebb madarak fészkeit. Erre lehet megoldás a csapdával történő elfogásuk. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület dolmányos varjúról szóló oldalát:

Olvass tovább

Fehér gólya
(Ciconia ciconia)

A gólya néven általában ezt a madarat érti mindenki, pedig többi népi elnevezése is van, pl: gilice, cakó (czakó), koszta, gagó, eszterág. Ez a gázlómadár Fehéroroszország és Litvánia hivatalos madara, de nálunk is igen népszerű, ezt mutatja az, hogy 1980-ban, 1981-ben, 1994-ben és 1999-ben is  „Az év madarává” választották. Sok mesének szereplője, sőt egy olyan legenda is társul hozzá, hogy ő hozza a kisbabákat. Érdekes még , hogy ez egy olyan madár, amelyik nem énekel, inkább kelepel, ugyanis így üdvözlik egymást a fészeknél. A fészke nem kicsi, akár 1 méter átmérőjű is lehet, és megépítése rengeteg energiát emészt fel, ezért nem meglepő, hogy évekig használják, és inkább minden évben kijavítják a korábbi fészkük hibáit, mint hogy újat építsenek. Találtak már fészket, ami 1592-ben épült, és még mindig aktív! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület fehér gólyáról szóló oldalát:

Olvass tovább

Barázdabillegető
(Motacilla alba)

Ez az elegáns madár Lettország nemzeti madara. Nemcsak fészkelőhelyét tekintve rendkívül alkalmazkodóképes, ugyanis gyakran parkokban és kertekben, útszéleken, de még városok közepén is megél, hanem fészeképítéskor is, mivel a fészkéhez szinte bármit felhasznál, amit megfelelőnek talál! Sokszor találhatunk a fészekben mesterséges anyagokat is, de a belsejét azért gondos mamaként mindig puha tollakkal, szőrökkel, szöszökkel béleli ki. Egy dolgot azért mindig szem előtt tart, a víz közelségét, szeret ugyanis vízpartokhoz közel fészkelni, mert fiókáit vízhez kötődő ízeltlábúakkal, legyekkel, szúnyogokkal, hernyókkal eteti. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület barázdabillegetőről szóló oldalát:

Olvass tovább

Fehérkarmú vércse
(Falco naumanni)

Ahogy egy ragadozó madártól elvárható, úgy a fehérkarmú vércsének a röpte sebes és könnyed, szárnycsapásai pedig gyorsak, erőteljesek. Nem épít fészket, hanem kapar, ugyanis üregekben költ. Megtévesztő lehet, hogy bár városokban, épületeken is él és költ, mégsem egy gyakori faj, sőt  Európában sebezhető fajnak számít. Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 500 000 forint, a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján veszélyeztetettként szerepel. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület fehérkarmú vércséről szóló oldalát:

Olvass tovább

Balkáni gerle
(Streptopelia decaocto)

Ez a rendkívül elegáns megjelenésű madár a megtévesztő gerle név ellenére a galambok közé tartozik. A közeli rokon vadgerlével együtt a köznyelvben vadgalambnak is nevezik. Figyelemre méltó , hogy a balkáni gerle óriási és gyors terjeszkedése a szemünk előtt zajlott le a 20. század közepén! Eredetileg, ahogy a neve is mutatja  csak az európai kontinens délkeleti részén költött, azonban a század első éveitől megkezdte hódítását , és lassan terjeszkedni kezdett észak felé. Angliát 1955-ben érte el és 15 éven belül elfoglalta az összes brit szigetet, 1974-ben pedig már elérte Portugáliát is! Magyarországon az első példányt 1932-ben ejtették el. Ennek a gyors térnyerésnek más itta a levét, ugyanis miatta a korábban elterjedt vadgerle kiszorult a településekről és inkább a szántóföldek, külterületek madara maradt. A balkáni gerle a városok nagyon elterjedt madárfaja lett, de a nagyobb testű elvadult házigalambokkal nem mindenütt bírja a versenyt. Azonban mivel a házigalambok épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így fészkelési konkurencia legalább nincs a két faj között! Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület balkáni gerléről szóló oldalát:

Olvass tovább

Fülemüle
(Luscinia megarhynchos)

Biztos hallottál már erről a madárról, hiszen az egyik legismertebb énekesmadárfaj Magyarországon, ha nem is ezen a nevén, hanem a másikon, ami a csalogány. Hihetetlen énekbeli képességei vannak, nem csoda ha a dal királyának is nevezik, gégéje ugyanis négy hangot képes egyidejűleg kiadni, sőt zeneileg tökéletes akkordokat is énekel! Ezeket a csodálatos dallamokat az udvarló hímek májusban egész éjszakákon át zengik. A fülemüle szó a görög Philoméla, egy ókori mitológiai személy nevéből származik, a hozzá köthető erősen korhatáros, és nem túl vidám mítoszban a történet végén a három főszereplő  Procne, Philomela, és Tereus madárrá változik, mégpedig kérdezősködő búbos bankává, gyászoló fülemülévé, és verébbé.   Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület fülemüléről szóló oldalát:

Olvass tovább

Kék cinege
(Parus caeruleus)

Ez a színpompás kis madár, amit becézve kékcinkének is hívnak, nem csak szép hanem hasznos kis rovarpusztító madarunk, ugyanis fiókáit kizárólag állati táplálékkal eteti. Mivel fészkét faodvakban rendezi be, szaporodása különféle természetes és mesterséges erdőkhöz kötődik. Emiatt érdemes kihelyezni mesterséges fészekodvakat számára, így gyakori vendégünk lehet, ha pedig a hideg idő beálltával madáreleséget is kiteszünk nekik nagyon hálásak lesznek!  Érdekessége, hogy bár kis méretű madár, termete ellenére meglehetősen agresszív más madarakkal szemben, illetve hogy a fészke és fészekalja is nagy (méretéhez képest): 6-14 tojásból is állhat. Ha igazán sok mindent szeretnél erről a madárról tudni, látogasd meg a Magyar Madártani Egyesület kék cinegéről szóló oldalát:

Olvass tovább