Szöges párkányok

Különösen nagyvárosi környezetben, több szintes és műemlék jellegű épületeken láthatunk a párkányokra, gerendákra és akár az ereszcsatornára szerelt, függőlegesen felfelé álló tüskesorokat. Ezeknek az a feladata, hogy a madarak leszállását, beülését megakadályozva távol tartsák a házi galambokat az érintett területtől.

Ember – madár konfliktusok

Szeretjük, nem szeretjük, településeinket nem csak mi, emberek használjuk, a környezetünk számos más élőlénynek is kedvező életfeltételeket kínál. Ezek többnyire gyönyörködtetnek bennünket, gondoljunk csak a madárénekre vagy a virágok pompás színére és illatára, de van, amikor a jenlétük gondot okoz. Az, hogy ez kinek mit jelent, legalább olyan sokféle lehet, min mi magunk. Az azonban biztos, hogy a települési ember-madár együttélés egyik klasszikus problémaforrását a galambok jelentik.

Szirti galamb – házi galamb – parlagi galamb

Parlagi galambok – Orbán Zoltán

A házi galambot a Mediterráneumban ma is élő és őshonos szirti galambból háziasították legalább ötezer évvel ezelőtt. A dolog valószínűleg úgy indult, hogy a szirti galambok és az ősemberek több tízezer éven keresztül közösen lakták a sziklás vidékek barlangjait. Nem nehéz elképzelni, hogy az ősi emberek galambtojásokat és -fiókákat szedtek ki a sziklapárkányok elérhető fészkeiből, mint ahogyan azt sem, hogy a galambok a táborok mag- és egyéb növényi hulladékából potyázva leszállnak az emberek közé. A lényeg az, hogy amint elkezdtünk szilárd építményekből álló, építet településekbe költözni, a háziasítás folyamán szelíddé vált galambok követtek, és azóta is követnek bennünket egészen a világvárosok felhőkarcoló-rengetegéig. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az ember közelsége, a települések épületei ragadozókban szegény, ugyanakkor táplálékban és a sziklák világát idéző magaslati fészkelőhelyekben gazdag élőhelyet kínálnak ezeknek az alkalmazkodóképes madaraknak. A problémát nem is a galambászok által a ház padlásán féltve gondozott házi galambok okozzák, hanem ezek magára hagyott, gazda nélkül félig visszavadult állományai, amiket immáron parlagi galambokként szoktak emlegetni. A ma látható parlagi galambok tehát nem maguktól települtek be a településekre valahonnan a vadonból a közlemúltban, hanem ott élnek, ahol hajdanán, akár több száz éve, magára hagyta déd-déd-dédnagyszüleiket egykori gazdájuk. Mivel a házi és a parlagi galambok generációk sokaságán át együtt fejlődtek és fejlődnek a városokkal, nagyon jól berendezkedtek itt.

Szélsőséges területhűség és csapatos életmód

Fotó: Orbán Zoltán

A szirti/házi/parlagi galambok egyik legjellemzőbb tulajdonsága a területhűség. Ezeknek a madaraknak az egész élete gyakorlatilag a kéttenyérnyi fészkelőhely köré szerveződik. Ezt soha nem hagyják el nagyobb távolságra, ide akár honnan visszatérnek (ez teszi lehetővé a postagalamb-röpítési versenyeket). Ezeknek a madaraknak további lényeges életmódbeli sajátossága a csapatos életmód, a kettő együtt pedig azt jelenti, hogy élőhelyükön jelentős lehet a madárürülék felhalmozódása.

Mivel táplálkoznak?

A galambok növényevők, a vadonban és a településeinken egyaránt a talajon füvet legelészve és magvakat szedegetve, az ágak között hajtásokat, leveleket, bogyókat csipegetve gyűjtik össze táplálékukat. Nem valós tehát az a vélekedés, hogy a parlagi galambok egyedül az emberi etetésnek, a tőlünk származó hulladéknak köszönhetően maradnak életben.

Egész évben költenek

Sikerességük további oka különleges utódgondozásuk. Fiókáikat ugyanis nem a természetben fellelhető táplálékkal, hanem begyük leváló falának váladékával − begytejjel etetik. Ez azt jelenti, hogy amíg a szülők elegendő táplálékot találnak maguknak, addig fiókát is tudnak nevelni. Mivel pedig a településeken egész évben van mit enni, a parlagi galambok (valamint a vadállatként velünk élő balkáni gerlék) egész évben, tehát a tél közepén, hóban-fagyban is költenek.

Mi a probléma velük?

Ott, ahol sokan vannak, ürülékük elcsúfíthatja az épületeket, „szemtelenkedésük” zavarhatja a járókelőket. Messze nem igaz azonban az, hogy a parlagi galambokat mindenki utálja, a városi lakosság túlnyomó része számára semlegesek vagy éppen kedveltek, mivel jelenlétükkel a belvárosokba is becsempészik a vadon, a természet hangulatát.

Nem jelentenek különös veszélyt!

Az épületeken pihenő és fészkelő, az emberek között repkedő és a köztereken szedegető parlagi galambok ürüléke nem valami szuperveszélyes biológiai fegyver, ennek veszélyessége semmiben nem tért el a többi madárétól. Probléma ennek mennyiségéből és elhelyezkedéséből eredhet. Az sem igaz, hogy a parlagi galamb lusta, dagadt és koszos lenne. Az egyéni higiéné náluk is létkérdés, minden nap rengeteg időt fordítnak a tisztálkodásra és tollazatuk rendbetételére.

Távoltartásuk fizikai elszigeteléssel

Galamb védő

Bármennyire furcsán hangozzék is, a települési galamb probléma azon kevés ember-madár konfliktushelyzet közé tartozik, melynek egyáltalán van megoldása. Hálós elszigeteléssel, a kártya címében is szereplő beülésgátló tüskesorok megfelelő telepítésével a parlagi galambok távol tarthatóak az épületektől.

Hadgalambok

A hírvivő postagalambokat az I. és a II. világháborúban is besorozták és aktív hadi szolgálatban alkalmazták. Egyes példányok magas állami kitüntetésben is részesültek, amiért az ellenséges tűzben megsérülve is továbbították a létfontosságú üzeneteket.