Figyelembe véve, hogy a Föld szárazföldi területein a mezőgazdasági táj kiterjedtsége napjainkra meghaladta az erdőkét (erről más kártyákon is olvashatsz), érthető, hogy az itt folyó gazdálkodás milyen nagy hatással van a terület vadon élő állat- és növényvilágára.

Természetbarát gyepgazdálkodás – MME

A mezőgazdasági területek állatvilágának válsága

Gyep égetése – Orbán Zoltán

Az elmúlt fél évszázadban drámaian felerősödött az agrártáj biológiai sokféleségének csökkenése, a fajok és egyedek eltűnése. Ez azonban a közvélekedéssel szemben nem pusztán elvi, etikai vagy filozófiai probléma! A néhány éve-évtizede még a mezőgazdasági területeken is gyakori fajok (például: vadgerle, kakukk, tövisszúró gébics, mezei pacsirta), illetve olyan állatcsoportok, mint a repülő és a beporzó rovarok megfogyatkozása ugyanis ránk, emberekre is negatívan hat. Ha ugyanis eltűnnek a ragadozók, akkor nincs, ami természetes úton szabályozza a kártevők állományát – így a gazdálkodóknak egyre több mérgező permetszert kell használniuk. A növényevők, magevők megfogyatkozása ugyan ilyen hatással jár a gyomok előretörése kapcsán – ami ellen a gazdálkodók ismételten újabb mérgeket használnak. Csakhogy ezek a mérgek a reklámokban elhangzottakkal szemben koránt sem ártalmatlanok az emberre. A talajból az ivóvízbe, a növényekbe, a haszonállatokba, majd ezek elfogyasztásakor a szervezetünkbe kerülő szermaradványok az újabb és újabb kutatások alapján károsíthatják a szervezetünket. Éppen ezért alapvetően a mi egészségvédelmünk és jólétünk biztosítása miatt lenne fontos odafigyelnünk a civilizáció által érintett élőhelyek, állatok és növények védelmére! Szerencsére ez többnyire meglepően egyszerűen és olcsón megvalósítható lenne egyszerűen azzal, hogy némi odafigyeléssel változtatunk bizonyítottan rossz szokásainkon, gazdálkodási módszereinken.

Természetbarát gazdálkodás a szántókon

Búvósávos kaszálás – Orbán Zoltán

A nagyüzemi szántóföldi növénytermesztés a legelőknél is nagyobb mértékben változtatja meg, rontja le a természetes élőhelyeket, ezért különösen fontos az alábbi, a negatív hatásokat csökkentő, biológiai sokféleséget növelő megoldások alkalmazása:

  • A szántók és ültetvények szegélyén meghagyott kezeletlen (nem vegyszerezett és nem felszántott) szegélyek jelentősen növelik a biológiai sokféleséget, mert változatos élővilágnak biztosítanak táplálkozó-, búvó- és szaporodóhelyet.

  • Különösen szántáskor kell ügyelni a művel táblával határos gyepek, kezeletlen szegélyek, földutak, fás-bokros mezővédő erdősávok területének érintetlenségére.

  • A nem megfelelően végzett aratás különösen nagy veszélyt jelent a gépi munkával érintett tábla állatvilágára. Ezért mellőzni kell az állatok éjszakai pihenőidejében végzett gépi művelést, ami a zajoktól és fényektől felriadó, menekülésre képtelen állatok elkaszálásának veszélyét.

  • A széles vágóasztalú aratógépek esetében különösen fontos a lassabb haladás, hogy az állatoknak legyen ideje elmenekülni.

  • Mivel az állatok ösztönösen a jó növényborítottságú búvóhelyekre, nem pedig a nyílt tarlókra húzódnak, a klasszikus, kívülről befelé haladó aratás esetén a tábla közepén maradó szigetszerű növényfoltban összegyűlő állatok az utolsó fogásnál tömegesen pusztulnak el. Ez könnyen elkerülhető belülről kifelé haladó nyomvonalválasztással.

  • A betakarítás után visszamaradó tarló gazdag táplálékforrást jelent az állatvilágnak. Ez úgy biztosítható hosszabb időn keresztül, ha a kötelező gyommentesítés érdekében a gazda nem azonnali beszántást, hanem szárzúzást végez.

Természetbarát gazdálkodás a gyepeken

Kaszálás vadriasztó lánccal – Orbán Zoltán

A gyepeket alapvetően kétféleképpen hasznosítjuk a mezőgazdaságban. Egyrészt itt legeltetjük a húst, tejet, gyapjút stb. biztosító haszonállatokat, másrészt itt termeljük, innen kaszáljuk az istállózott állatok takarmányát. Az alábbi módszerek segítségével biztosítható a különböző gyeptársulások természetes vagy természetközeli állapotának megőrzése:

  • A gyepek fenntartásának legtermészetesebb módja a terület adottságainak megfelelő fajtákkal és állatlétszámmal (a túl- és alullegeltetés is kerülendő) végzett legeltetés, ami egyben megakadályozza a cserjésedést, a beerdősülést, valamint a gyomosodást.

  • A természetes gyepeket munkagépekkel, fogasolással vagy boronázással ne szaggassuk fel és a legelő berendezéseinek (itató, etető, sózó, nyári szállás, földút) elhelyezésekor is minimalizáljuk ezt a hatást. A felázott talajú gyepre lehetőleg ne hajtsunk rá gépjárművel, mert ez is felszaggatja a növényzetet, ami ezt követően évek, évtizedek alatt nyeri csak vissza eredeti állapotát.

  • A gyepek égetése a területen élő összes állatfajra negatívan hat, egyedek sokaságának pusztulását okozza, ezért ezt kerülni kell.

  • Ne alkalmazzunk mű- és hígtrágyázást, gyomirtó és egyéb növényvédőszereket, illetve felülvetést, mert mindezek az élővilág elszegényedését, a gyepek állapotának romlását okozzák.

  • Az általánosan elterjedt, spirálisan befelé tartó kaszálás helyett a munkagéppel a terület belsejéből spirálisan kifelé haladva menekülési lehetőséget biztosítunk az állatok számára.

  • Fontos, hogy a fűkaszáló gép lassan haladjon, az elejére legyen felszerelve vadriasztó szerkezet (például keretes láncfüggönyt), dobkasza jobb lenne korongos- vagy tárcsás kaszát használni, a pengék pedig ne legyenek 8-10 cm-es tarlómagasságnál alacsonyabbra állítva. Ezekkel biztosítható, hogy a területen élő állatok a rovaroktól az emlősökig el tudjanak menekülni, illetve ne kaszálják el őket.

  • A kaszált részeken is maradjanak olyan kaszálatlan búvósávok, melyek ökológiai folyosót alkotva érintkeznek a gyepet határoló mezővédő erdősávval, a szomszédos táblával.

  • Az általános gyakorlat szerint május végén, június elején történő kaszálás számos védett növény- és állatfaj szaporodását veszélyezteti. Az ilyen fajok élőhelyein jelentős természetvédelmi hozadéka van az első kaszálás júliusra ütemezésének.

  • A gyepek mezsgyéjére telepített és gondosan megőrzött, honos fajú fa- és cserjesávok, facsoportok nem csak az állatoknak biztosítanak élőhelyet, de kedvezőek a fűhozam szempontjából is, mivel csökkenti a szél szárító hatását, javítja a terület mikroklímáját és a vízmegtartását.

Tudtad?

Nyugat-Európában a több mint fél évszázada folytatott nagyüzemi mezőgazdaság hatására az agrártáj madár- és rovarvilága rendkívüli mértékben megfogyatkozott. Hatalmas, több országnyi területekről vannak eltűnőben, vagy már pusztultak ki az olyan, egyébként közönséges fajok, mint a mezei veréb, a mezei tücsök, a poszméhek vagy éppen a kakukk. Ez a tendencia sajnos Magyarországon is egyre nagyobb mértékben jelentkezik a 2004. évi európai uniós csatlakozásunk és a közös agrárpolitika hazai bevezetése óta.

Címlapkép: Designed by Freepik