Április-májusban kezdődik, júniusban tetőzik és egészen a nyár végéig tart a fiókaszezon. Ilyenkor nagyon sokan érdeklődnek a szakmai szervezeteknél, köztük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél (MME), hogy mit kell, kell-e tenni valamit a talált madárfiókákkal. Szerencsére az esetek messze túlnyomó többségében nincs szükség tartós emberi beavatkozásra, mert a talált fiókák − a látszat ellenére − nem árvák.

Bepillantás a fiókák életébe

Rozsdafarkú fióka – Orbán Zoltán

Az énekesmadarak, továbbá a településen is gyakori baglyok fiókáira általánosan jellemző, hogy a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket és egymástól mindinkább eltávolodva – a szülők segítségével – magányosan próbálnak túlélni. A kézenfekvő kockázatok ellenére ennek a viselkedésnek óriási előnye, hogy lerövidül az az időszak, amikor a fészket megtaláló ragadozó a teljes fészekaljat el tudja pusztítani. Mivel a korai fészekelhagyó madarak ekkor még nem önellátók, ráadásul a teljes értékű repülés eléréséig további 5-10 napig  még fejlődniük kell, a szülők a sűrű növényzetben rejtőzködő, az ágakon kapaszkodó fiókákkal hanggal tartják a kapcsolatot, így találják meg és etetik folyamatosan őket. Keresnek maguknak egy jó búvóhelyet, és ott keveset mozogva meghúzódnak, majd meghallva az eleséggel érkező szülők hangját, válaszolnak erre, így tudatva az öreg madarakat a búvóhelyükről.

A fiókák természetes halandósága a szülői gondoskodás, az általuk megtanított viselkedési és túlélési szabályok ellenére is igen magas. Tapasztalatlanságuk, a ragadozók, a balesetek és betegségek miatt százból alig egy-kettő éri csak meg az egy éves kort (ezért is van a kis és közepes testű fajoknak évente akár két-három költése is).

Miért különösen rossz a felesleges mentés?

Mindezek alapján könnyen belátható, hogy az ember által felnevelt madárfiókáknak az elengedésüket követően gyakorlatilag alig van esélye a hosszú távú túlélésre. Hiszen mi csak „etetőgépek” lehetünk, nem taníthatjuk meg a fiatal madaraknak az életben maradáshoz szükséges táplálékkeresési és egyéb nélkülözhetetlen ismereteket. Ráadásul gyakran az általunk biztosított táplálék sem megfelelő, ami csont- és tollnövekedési, vedlési problémákat okozhat, ezzel is csökkentve a fióka túlélési esélyét. Ezért lenne fontos, hogy a fiókanevelést a szülőkre bízzuk, ne avatkozzunk feleslegesen be a madarak életébe.

A leggyakoribb találkozás

Szerencsére a lakott területeken vagy kirándulás közben általában mentésre nem szoruló (jól kitollasodott és többnyire hangosan csipogó), egészséges fiókával találkozunk. Amint láttuk, ezek a madarak nem fészekből kipottyant árvák, a szülők valahol a közelben várják, hogy arrébb menjünk, és ők tovább etethessék csemetéjüket, ezért ne vigyük haza, ne „mentsük” meg őket teljesen feleslegesen!

Amint megtehetünk

Fekete rigó fióka a földön – Orbán Zoltán

Ha megpillantunk egy fiókát, akkor a tapasztalatlan madárka nagy eséllyel taposásveszélyes nyílt helyen üldögél a járdán, az úttesten, a park gyepén vagy a turistaösvényen. Ilyenkor mindkét kezünket használva óvatosan fogjuk meg, majd látótávolságon belül tegyük egy bokor alá, a sűrű aljnövényzetbe, a kerítésen keresztül a járda melletti kertbe. Ne foglalkozzunk azzal, hogy mi lesz a fiókával, hogy macskák is élnek a közelben, mert ezek a veszélyek az életük részét képezik, és amiket meg kell tanulniuk kezelni, túlélni. Ha hazaviszünk egy ilyen madárfiókát, azzal biztosan több kárt okozunk neki, mint bármely természeti körülmény.

Mentés vesszőkosár segítségével

Fiókamentő vesszőkosár – Orbán Zoltán

Létezik egy nagyon jó megoldás, amivel úgy segíthetünk bármilyen korú és akár egy egész fészekaljnyi fiókán, hogy közben nem szakítjuk el őket a szüleiktől. Ehhez nincs másra szükségünk, mint egy nagyméretű, füles vesszőkosár (a legjobb a bevásárláshoz is használt ovális típus). Kössük fel ezt a fióka, a leszakadt fiókás fészek megtalálási helyéhez lehető legközelebbi fa vagy magasabb bokor ágai közé, a lombozat árnyékoló takarásába, majd tegyük a kosárba a fióká(ka)t és hagyjuk ott őket. A szülők az eleségkérő hang alapján többnyire percek alatt rájuk találnak és folyatják az etetésüket.

Melyik a valóban bajban lévő fióka?

Az összes madárfaj esetében igaz, hogy a csupasz, sokszor még nem kinyílt szemű, állni, járni nem tudó, ragadozók és gólyák esetében csak fehér pehelytollakkal fedett testű fióka a fészekből kiesve, elárulva nem marad életben. Ugyan ilyen alapelv, hogy a bármilyen korú sérült, a szárnyát vagy a lábát furcsán tartó vagy lógató, vérző sebű fiókákon is segíthetünk, ha tudunk.

Fiókamentés szabályai – Kattints a teljes méretért

Etetés

A fiókák mesterséges táplálásához macskák számára készült konzervhús; a túróból, reszelt sajtból, főtt tojásból álló keverék; a forrázott lisztkukac; a nyers hús (disznóé nem lehet!) a megfelelő. Ez az élelem a még nem önellátó magevők (kúpos csőrükről ismerhetők fel) felneveléséhez is megfelelőek, mert a legtöbbjük rovar táplálékot hord a fiókáinak.

Kezdetben az oválisra gyúrt vagy ilyen alakúra vágott falatok ne legyenek vastagabbak a csőr átmérőjének felénél és ne legyenek hosszabbak a csőrnél. Ha a fiókák már megszoktak minket és aktív tátogással kérik az élelmet, ennél nagyobb „gombócok” is adhatók. Az etetéshez a legjobb hosszú szárú, lekerekített végű fém csipeszt használni, mert ezzel a táplálékot mélyen a torokba tudjuk tolni.

A fiókanevelés fontos táplálék kiegészítője a gyógyszertárakban olcsón beszerezhető kalcium-foszfát és a multivitamin por. Előbbi a magas fehérjetartalmú élelem előidézte gyors csontnövekedést segíti, megakadályozza az angolkór (puha, meggörbülő csontok, gyenge ízületek) kialakulását, a multivitamin pedig nélkülözhetetlen az egészséges, a majdani repülésre alkalmas tollazat kifejlődéséhez. A kalciumba akár mindegyik vagy minden második falatot érdemes beleforgatni – ha nem tapad, előtte mártsuk vízbe –, a multivitamin esetében elegendő etetésenként egy-egy ilyen falatot adni minden madárnak.

Hova fordulhatunk segítségért?

Az MME honlapján minden szükséges információ megtalálható, kattintson a továbblépéshez: Fiókát találtam

Tudtad?

A fészket elhagyó fiókák és szüleik között zajló kommunikáció nem egyirányú, a szülők speciális hangokkal hívni, irányítani is tudják a fiókákat. Ennek köszönhetően lépésről-lépésre mind távolabb vezetik őket a fészek veszélyes (ismerhetik a ragadozók) közelségéből vagy a ragadozóktól (kutya, macska), az embertől.

Az ilyen részleges fészekhagyó fiókák gyakran éppen a szülők riasztóhangjára ugrálnak ki a fészekből, és ezzel – mintha egy ajtó záródna be – egy korszak is lezárul az életükben. Ezért nem nagyon érdemes az ilyen kiugrott fiókák fészekbe visszahelyezésével kínlódni, mert szinte bizonyosan nem maradnak meg ott, amint elvesszük a kezünket, az első zajra vagy percek múlva ismét kiugrálnak.

Címlapkép – Orbán Zoltán