A tél látszólag a semmittevés ideje madaraink életében, hiszen ekkor sem fiókákat nevelniük, sem vonulniuk nem kell. A dolog azonban koránt sem ennyire egyszerű! S hogy miért kihívásokkal teli évszak a tél, külön-külön nézzük meg, mit is csinálnak a hosszú távú vonulók, illetve az itthon maradók decembertől februárig.
Hóban és fagyban
A nem vonuló, vagy a télre Eurázsia északi térségeiből hozzánk érkező madarak számára a téli hónapok egyetlen központi kérdése a táplálék. Ha van mit enniük, a madarak a Föld leghidegebb térségeiben is jól elvannak. Az élelem ugyanis fűtőanyagot jelent, amit a természet egyik legjobb szigetelőanyaga, a toll segít rendkívül hatékonyan felhasználni.
Igen ám, de a tél legnagyobb kihívása − és egyben a vonulás oka − az időszakos élelemhiány! Ezt a problémát azok a fajok tudják jól kezelni, melyek drasztikusan képesek változtatni a tápláléklistájukon, az elfogyasztott menün. Velük ellentétben a specialisták erre képtelenek, ezért nem is tudnak áttelelni. Ilyen csoport például a fecskéké, melyek csak repülő rovarokra vadásznak, amik viszont 10-15 °C alatti hőmérsékleten már nem hozzáférhetőek.
Legnagyobb előnyben a magevők vannak, mivel a természetes magraktárak őszre töltődnek fel és egészen tavaszig kitartanak. A rovarevők helyzete már bonyolultabb, hiszen az ő csőrük nem is alkalmas a magok gyors és hatékony felbontására, hántolására. Ennek ellenére egyes rovarevő énekesek remekül megállják a helyüket télen is, gondoljunk csak a cinegékre, a madáretetők leggyakoribb vendégeire. Az elmúlt évtized egyik madártani érdekessége, hogy a fehér gólyák egy része is inkább az áttelelést választja az oda-vissza közel húszezer kilométeres vonulás helyett. Ezt az teszi lehetővé, hogy míg tavasztól őszig elsősorban rovarokat fognak, addig télen hónapokon át elvannak egér és pocok zsákmánnyal is.
Afrika végtelen térségeiben
Táplálék szempontjából a messzi délre vonulóink előnyösebb helyzetben vannak − gondolhatnánk, de azért az ő életük sem ilyen egyértelműen rózsás! Már csak azért sem, mert az Eurázsiából és akár az amerikai kontinensről érkező sok-sok tízmilliónyi többi vonulóval, plusz a rendkívül gazdag helyi madárvilággal is osztozniuk kell.
Márpedig a minél könnyebben megszerezhető és bőséges táplálék a telelési időszak egészében létfontosságú. A megérkezésüket követően azért, mert a madaraknak a hosszú északi vándorlás után helyre kell állítaniuk a kondíciójukat. Ezt követően madaraink jelentős része elkezdi a vedlést (lásd a Nyár kártyán is), ami szintén extra élelemigénnyel jár. Majd jön a felkészülés a tavaszi visszaindulásra, amikor a vedlést követően nemcsak csúcsformába kell hozniuk magukat, de akár a súlyukat megduplázva, „üzemanyagként” tartalék zsírt is fel kell halmozniuk.
Eközben pedig azt a nehézséget is át kell hidalniuk, hogy Afrikában az itthonitól jelentősen eltérő állati és növényi táplálékkal van dolguk, amit a túlélés érdekében jól kell ismerniük. Ráadásul mindezt Európához képest Afrika ragadozókban sokkal-sokkal gazdagabb és veszélyesebb környezetében kell megtenniük. Ha csak a madárvadász-specialista kis és közepes macskafélék számát tekintjük, már az ezek jelentette óriási kockázat túlélése is elképesztő feladatot jelent. Nem véletlen, hogy a hosszú távú vonulók esetében − amint azt a műholdas jeladók adataiból megtudtuk − ennyire magas a telelési és tavaszi visszaindulás idejére eső elhullási arány.
A Madárbarát kalendárium téli eseményei és teendői
DECEMBER
- Téli madáretetés
- Itatás az etetőnél
- Odúk az etető közelében
- Madár- és denevérbarát épületmunkák természetvédelmi engedélyeztetése
- Gólyakosár kihelyezés
JANUÁR
- Téli madáretetés
- Itatás az etetőnél
- Odúk az etető közelében
- Madár- és denevérbarát épületmunkák természetvédelmi engedélyeztetése
- Gólyakosár kihelyezés
FEBRUÁR
- Téli madáretetés
- Itatás az etetőnél
- Odúk az etető közelében
- Madár- és denevérbarát épületmunkák természetvédelmi engedélyeztetése
- Gólyakosár kihelyezés
- Feketerigó-fészektálca kihelyezése
A Madártani Egyesület teljes Madárbarát Kalendáriumát ide kattintva tudod elérni:
Tovább a Madárbarát Kalendáriumra
Tudtad?
A tollakból akár a madarak addig nem ismert telelőhelye is meghatározható. Az elmúlt évek analitikai labormódszereinek fejlődése többek között lehetővé tette azt is, hogy a madarak gyűrűzése és visszafogása nélkül (ami Afrika ember nem járta végtelen térségeiben különösen problémás) is be lehessen határolni legalább régiós szinten, hogy az adott madár hol töltötte a telet. Ez a lehetőség különösen a fecskéink kutatásában és védelmében jelent nagy segítséget. Többségükről ugyanis jobbára csak annyit tudtunk, hogy valahova a Szaharától délre vonulnak, pontosabb információkkal azért nem rendelkeztünk, mert milliónál több Európában gyűrűzött egyedből csak néhány került kézre Afrikában.
Az afrikai szavannákon téli teljes vedlést végző fecskéink az új tollaikat a helyben fogott repülőrovar-táplálékból építik fel. Ezek az ízeltlábúak vagy közvetlenül a területen élő növényzetet fogyasztják, vagy ragadozó rovarként növényevő fajokat esznek. A növények gyökerei a vízzel az élőhelyükre jellemző izotóp összetételű oldott ásványi anyagokat vesznek fel a talajból. Ez a kémiai „ujjlenyomat” végighalad a táplálékláncon és végül eljut a fecskék friss tollaiba is. Így a madarak a tavaszi vonulásból hazaérkezve magukban hordozzák a telelőhely talajkémiai összetételét, amit a télen átvedlett szárny és faroktollból analizálni lehet. A technika mai fejlettségi szintjén mintegy ötven kémiai elemet és ezek mennyiségi arányát lehet kimutatni egyetlen tollból. Az így kapott információkat összevetve a talajtani adatbázisokkal, legalább régiós szinten behatárolható (és akár célzott kutatóexpedícióval felkereshető) az a térség, ahol a mintákat szolgáltató populációk teleltek és táplálkoztak.
Címlapkép: Orbán Zoltán