Az emberi civilizáció az elmúlt évezredekben mind nagyobb hatást gyakorolt a környezetre – kezdetben csak helyi szinten, napjainkra azonban immáron globálisan, sőt, a Földközeli űrt is érintve. A környezetszennyezés egészségre gyakorolt közvetlen és közvetett hatását hosszú évezredeken keresztül nem ismerték fel a kor emberei, és például a mikroműanyagok kapcsán napjainkban is újabb és újabb egészségkárosító faktorait ismerik fel a kutatók.

Már az ősi civilizációkat is érintette

A környezet terhelése már a mind nagyobb közösségekben élő és mindinkább letelepült életmódot folytató ősi emberi közösségeket is fenyegette. Elsőként a napi rendszerességgel képződő és felhalmozódó, súlyosan fertőzésveszélyes ürülék és vizelet, továbbá a szerves hulladék jelentett problémát. Az ivóvízbe és az ételbe kerülve előbbiek olyan halálos megbetegedéseket okoztak (és okoznak ma is), mint a tífusz vagy a kolera; a szerves hulladékot fogyasztó patkányok bolhái pedig pestis világjárványok kirobbanásához vezettek. Az ősi társadalmakban már a ma közismert és klasszikus légszennyezés vagy a nehézfémszennyezés is megjelent − a kőfaragók tüdejét eltömte a kőpor, a szénbányászok pedig szénpor-szilikózisban szenvedtek, ugyanakkor az ólom bányászatával és mindennapi használatával az ólommérgezés is társadalmi szintűvé vált. Hasonlóképpen már évezredek óta érezteti hatását a korai mezőgazdaság, a talajok kimerülése és eróziós kimosódása, az erdőégetések légszennyezése okozta élőhelypusztítás.

Légszennyezés

Égetés – Orbán Zoltán

Ismereteink bővülésével a légszennyezésen belül is többféle problématerületről beszélnek a környezetkutatók. A probléma klasszikus megjelenési formáját elsőként az olyan kialakuló nagyvárosokból írták le, mint a XII-XIII. századi London, ahol a növekvő lakosság fával, majd később szénnel tüzelve, fűtve és főzve füstködöt okozott. A következő nagy légszennyezési ugrást az egymást követő ipari forradalmak, a szén mellett a kőolaj mind szélesebb körű felhasználása jelentette. Ennek következtében jelentek meg a különböző típusú savas esők. Ezek elsősorban az ipari tevékenység következtében légkörbe kerülő füstgázok és a levegő nedvességtartalmának kölcsönhatásából keletkezve csapódnak ki és hullanak vissza a talajra. Az orvosok egyre nagyobb problémának tekintik a szálló por okozta egészségügyi kockázatot, ami a fizikai kölcsönhatás (gyulladáskeltés) mellett többek között mérgező nehézfémeket is a tüdőbe, az emberi szervezetbe juttat.

Talajszennyezés

Fotó: Orbán Zoltán

A légkör szennyezéséből kicsapódó savas esők − környezetszennyezési láncot alkotva − a talajra, a talajon keresztül pedig az itt élő állat- és növényvilágra is kihatnak. Ugyanakkor a talajok egyik legfőbb közvetlen szennyezője a nagyüzemi mezőgazdaság, mely ma a Föld szárazföldi területeinek közel felét érinti. A műtrágyázás, a túlzott szervesanyag-bevitel és a növényvédőszerek közvetve és közvetlenül is pusztítják a talajok életközösségét, mérgezik az embert és csökkentik a mezőgazdaság termelékenységét.

Vizek szennyezése

Vizek szennyezése – Orbán Zoltán

A lehulló csapadék útja közvetlenül vagy a talajon keresztül végül a tengerekbe és óceánokba vezet, ezért a lég- és talajszennyezés végül a vizekre is hat. Ezen felül közvetlenül is szennyezzük a vizeinket − gondoljunk csak a kőolaj-felhasználással kapcsolatos fúrótorony- és tankerkatasztrófákra. Ugyancsak problémát jelent a tisztítatlan kommunális szennyvíz magas szervesanyag-tartalma, ami egyrészt járványos fertőzésveszélyt jelent, másrészt a folyók és tavak elnövényesedését, feltöltődését gyorsítja.

Zaj- és fényszennyezés

Éjjeli fények – Orbán Zoltán

A szakemberek mind nagyobb problémaként azonosítják a különösen a lakó- és munkahelyi környezetben jelentkező zaj- és fényszennyezést. Ezek mindegyike kihat például az egészségünkhöz nélkülözhetetlen pihenési és alvási periódusokra, ezen keresztül pedig először pszichés, majd a fizikai megbetegedéseket okozva.

A világot elborító hulladék

Hulladékhegy – Orbán Zoltán

A Föld 7,5 milliárdot meghaladó népessége legalább napi 3,5 millió tonna szemetet termel, és ez folyamatosan növekszik. Ez már olyan nagyságrend (kb. 5 000 km hosszban egymást követő kukásautó-konvojnyi), ami fizikai mennyiségét tekintve is elhelyezési problémát jelent. Ez ellen nem hulladéklerakókkal, hanem ésszerűbb életmódot folytatva a csomagolóanyagok és a keletkező hulladék jelentős csökkentésével, továbbá a keletkezett hulladék szelektív gyűjtésével és újrahasznosításával lehet és kell küzdeni.

Tudtad?

Csak mostanában kezdik felismerni a mikroműanyagok jelentette környezetszennyezés létezését. A mikroműanyag-szemcsék részben a nagyméretű műanyaghulladék fizikai aprózódása következtében alakulnak ki, részben azonban így készülnek, például a kozmetikumok gyártása során. Mikroszkopikus méretük következtében ezek a szemcsék könnyedén bejutnak az állatok és az ember szervezetébe, és ott felhalmozódva okozhatnak eddig még nem vagy csak részben felismert problémákat. Ezek egyike a szövetek gyulladása, ami hosszabb távon akár rákos elváltozásokhoz is vezethet, de nem hagyható figyelmen kívül a műanyagokból kioldódó kémiai anyagok okozta veszélyforrás sem.