Nyár

A felnőtt madarak életében a nyár jelenti a betetőzést, a többi évszakba fektetett rengeteg munka megtérülését, melynek legfőbb mércéjét a szaporodási siker, a fiókák önállóvá válása jelenti. A szülők, a madárpárok szempontjából a nyarat éppen ezért évzáró évszaknak is tekinthetjük, hiszen egy ciklus lezárult, és kezdetét veszi egy újabb kör (ennek első állomását az Ősz kártyán találod). A fiókák, az új generáció szempontjából az év közepe jelenti azt a startot, amikor elindul a felkészülés a legfőbb célért, a saját utódokért.

A nyár központi feladata − a fiókák önállóvá válása

Seregélyszülő munkában – Orbán Zoltán

Madaraink jelentős része évente csak egy fészekaljnyi fiókát nevel. Ezeknél a fajoknál az évszakkezdő június többnyire már a fiókanevelésről szól. A legkorábban költeni kezdő egy fészekaljas madarak fiókái többnyire már június elején elhagyják a fészket. Sokuk ekkor még egyáltalán nem vagy alig tud csak repülni, és még nem képes az önellátó életre. Emberi párhuzammal élve, a fiókáknak ekkor kell teljesíteniük az önállóvá váláshoz szükséges, az óvodától az egyetemig tartó tanulási lépcsőfokokat. Csakhogy erre nekik nem évtizedeik, hanem néhány hetük van csak!

A fészek elhagyását követően a fiataloknak már saját döntéseket kell hozniuk, önállóan kell elrejtőzniük, illetve magukhoz hívni, később pedig már követni is az őket védelmezni próbáló, a fajok többségénél pedig etető szüleiket. Amint a fiatalok képessé válnak rá, meg kell tanulniuk repülni. A repülőleckék azonban nem az egyetlen tantárgyat jelentik, hiszen most, hogy már folyamatosan is mindenhova követni tudják az etető szülőket és testvéreiket, eközben meg kell figyelniük és meg is kell tanulniuk a táplálékkeresés, a vadászat, a rejtőzködés, a tisztálkodás, a pihenés ezer meg ezer fortélyát. Közben pedig életben is kell maradniuk! Hiszen ha hibáznak vagy nincs szerencséjük, akkor elpusztulnak és így esélyük sem lesz saját fiókákat nevelve hozzájárulni fajuk sikerességéhez és megmaradásához.  

Azokak a kistestű fajoknak a felnőtt egyedei számára, melyeknek évente kettő vagy akár több költése is van, még sűrűbb az élete. Egyrészt végre kell hajtaniuk az első költésből származó, a fészket elhagyó fiókák fent leírt gyorstalpaló képzését. Többnyire pedig ezzel párhuzamosan el kell kezdeni az új fészek építését, a tojások lerakását, majd ezek kiköltését. Ezért látni sok madárfajnál azt, hogy a kirepült fiatalok utógondozását elsősorban a hím végzi, miközben a tojó az új fészket építi vagy már az új fészekalj tojásain kotlik.

Ekkor fejeződik be és ekkor is kezdődik a vonulás!

A nyár azért is különleges évszak a mérsékelt öv, Magyarország madárvilága szempontjából, mert ekkor két vonulás is zajlik. A tavaszi vonulás legkésőbbi hazai befutói, a kerti és a halvány geze utolsó példányai csak június elején érnek haza. Ugyanakkor a hím kakukkok költési időszak utáni őszi vonulása (angliai műholdas jeladós adatok alapján) akár már júliusban is elindulhat, fehér gólyáink pedig többnyire augusztus 20-án indulnak meg dél felé.

A lényeg, hogy a vonuló fajok öreg madarainak úgy kell időzíteniük a költés befejezését, az önállóvá váló fiókák elválasztását, hogy ezt követően nekik és utódaiknak is legyen még ideje felkészülni a vonulásra, ami alapvetően a megfelelő kondíció elérését és elegendő zsírtartalék felhalmozását jelenti. E fajok fiataljainál a fészek elhagyását követő első nagy túlélési próbatétel gyakorlatilag csak egy újabb lépcsőfokot jelent a valódi kihívásra − a felnőttekéhez hasonló vonulási felkészülésre.

A nem vonuló madárfajok öreg és fiatal egyedei számára a nyárutó az év és életük legnyugalmasabb, legcsendesebb időszakának számít. Ilyenkor még kellemesen meleg az idő és bőven van táplálék, a kihívásokkal teli tél pedig több hónapnyi távolságra van.

Nem véletlen, hogy augusztus tájékán úgy érzi az ember, mintha a madarak eltűntek volna a tájból, a kertből, a parkból – sehol egy éneklő hím, egy riasztó tojó, és megszűnt a fiókák folyton eleséget kunyeráló zajongása is. Ugyanakkor a dolog pikantériája az, hogy valójában ekkor a legmagasabb a fészkelő állomány létszáma, hiszen a felnőttek mellett ott van akár háromgenerációnyi fióka is.

Még egy kis nehezítés

Ha a fiókanevelés, a fiataloknak az önállóvá válás, a vonulóknál pedig a felkészülés nem lenne elég nyári teendőnek, ott van még a tollazat lecserélésének, a vedlésnek a kérdése is. Madaraink egy része ugyanis nem télre, hanem nyárra ütemezi a szárny és faroktollak és/vagy a testtollak évi teljes cseréjét. Ezt a két szárnyon és a farkon a többségük egyesével, sorban haladva, szimmetrikusan és párhuzamosan végzi, így nem vesztik el a röpképességüket. A vedlés azért jelent külön kihívást, mert hosszú időt, heteket vesz igénybe, ráadásul rengeteg „építőanyag” és energia − azaz plusz táplálék kell hozzá, ezért nagyon pontosan kell ütemezni.

A Madárbarát kalendárium nyári eseményei és teendői

A lúdalakúak közé tartozó ludak, récék, hattyúk érdekes, a madarak többségétől eltérő vedlési sajátossága a lohosodás, a repülőtollak egyszerre történő cseréje, amikor a felnőtt madarak akár 6-8 hétre is röpképtelenné válnak, és nagy számban gyülekeznek a ragadozók ellen védelmet biztosító vizeken, Magyarországon például a Balatonon.