Ahol víz van, élet is van! − tartja a mondás, és ez az ember által létrehozott mesterséges vizek esetében is igaz. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy ezeket gyakran száraz, akár sivatagos térségekben alakítjuk ki, akkor a szerepük még inkább felértékelődik.
Mesterséges állóvizek
Magyarországon nagy számban találhatók kisebb nagyobb mesterséges tavak. Ezek között vannak ásott, illetve épített körgáttal kialakított medrűek is. Jelentős részük halgazdálkodási hasznosítású víz, de léteznek ma is aktív vagy már felhagyott művelésű kavics-, tőzeg-, agyagbányatavak. Ezek mérete fél-egy hektártól a több száz hektárig terjedhet, de a Hortobágyi-halastó tórendszere esetében ezer hektárokról van szó. Még ennél is nagyobb mesterséges tavakat alkotnak a folyók elrekesztésével létrehozott víztározók. Hazánk legnagyobb ilyen tározója a 127 km2 területű a Kiskörei-víztározó (lásd fenti kép), közismertebb nevén Tisza-tó, amit a Kiskörei Erőmű ellátása és a tiszai árterek szabályozására hoztak létre.
Hajdanán szinte minden tanya mellett voltak agyagkinyerő gödrök, a XIX. századi folyamszabályozások pedig nagy számban hoztak létre a gátak földkitermelése után visszamaradó kubikgödröket.
Gazdag tavi madárvilág – Orbán Zoltán
Mesterséges folyóvizek
Csatorna Szeged közelében – Orbán Zoltán
A mesterséges tavak vízutánpótlása és időszaki leereszthetősége érdekében ezekhez többnyire kiterjedt csatornahálózat is kapcsolódik. Szélesebb és mélyebb medrűek, nagyobb vízhozamúak a nagyobb régiók vízellátása érdekében ásott olyan csatornák, mint például a Tiszántúlt ellátó Keleti- és a Nyugati-főcsatorna.
Gazdag madárvilág
Ramsari Egyezmény logója
Különösen a mesterséges állóvizekről mondható el, hogy az itt megtelepedő változatos parti és vízi növényzetnek köszönhetően rendkívül gazdag madárvilágnak adnak otthont. Nem véletlen, hogy sok ilyen tó, illetve tórendszer védelmet élvez és olyan nemzetközi megállapodások hatálya alá is esik, mint a vizes élőhelyekre vonatkozó Ramsari Egyezmény.
A parti növényzet egyik legérdekesebb fészkelő faja a bölömbika. Nevét a szarvasmarha bika hangját utánzó, lassú, ütemes, messze hangzó búgásáról kapta, amit táguló torokzacskója segítségével annyira képes felerősíteni, hogy a sűrű növényzet ellenére is kilométerekre elhallatszik. A bölömbika csak rövid átrepülésekre emelkedik a nád fölé, többnyire azonban a nádszálak sűrűjében kapaszkodva rejtőzködik, és innen csap le a vízben mozgó táplálékállatokra. Ez a madár nemcsak tollazatának színezetével, de ezzel összefüggésben viselkedésével is alkalmazkodott a nádrengetegben bujkáláshoz. Testének alsó fele a toroktól a has aljáig hosszanti csíkos, ezért ha veszély fenyegeti, nem kezd el menekülni, hanem csőrét az ég felé fordítva szó szerint nádszálaknak álcázza magát.
Gazdag madárvilág – Orbán Zoltán
A vizes élőhelyek leggyakoribb ragadozómadara a barna rétihéja, ami a gémekhez és kócsagokhoz hasonlóan a nádasban, a letört nád tisztásain, a „talajon” fészkel. A nádszálak közé épít fészket több énekesmadárfaj is: a nádirigó, a cserregő nádiposzáta, a foltos nádiposzáta, a nádi tücsökmadár és a nádi sármány is. A parti növényzet talajszintje sem üres, itt lábal a rejtőzködő életmódja miatt ritkán szem elé kerülő guvat és három vízicsibefaj is. A nyílt vizek tömegével vonzzák az itt táplálkozó úszó- és bukórécéket, ludakat, sirályokat és gémféléket, a szerkők pedig képesek telepesen költeni a lebegő hínárra épített vízinövényhalmaikon.
Tudtad?
Itató és kiszórt magok – Orbán Zoltán
Települési környezetben az egykor szinte minden portán megtalálható istállók és baromfiudvarok jószágitatói fontos szerepet játszottak a velünk együtt élő vadállatok életében is, mivel itt ők is tudtak inni és fürdeni. A füsti és a molnárfecske esetében az itatók körüli nedves föld fészeképítő anyagot is kínált. Napjainkra az istállók és a baromfiudvarok többsége sajnos kiürült, megszűnt, ezért a lakott területek madár- és állatvilága sok helyen nem talál elegendő mennyiségű vizet. Ezen segíthetünk, ha otthon, az óvodában és az iskolában, a munkahelyen egész évben itatót működtetünk. Itt nem kell nagy vagy drága dologra gondolni − egy kb. 45-50 cm átmérőjű műanyag virágalátét tökéletesen megfelelő, ha ennek vizét naponta frissre cseréljük, télen pedig a jeget napközben egyszer eltávolítva vízzel töltjük fel.