Kakukk

A fiókáit köztudottan más fajokkal kikeltető kakukkot mindenki ismeri jellegzetes, a nevét ismételgető „kakukkoló” hangjáról. Látni már kevesebben látják, pontosabban kevesebben ismerik fel, megjelenése és színezete ugyanis könnyen összetéveszthetővé teszi a karvallyal.

Mit is tesz valójában a kakukk?

Magyarországon egyedülálló viselkedése úgy „működik”, hogy a kakukk megfigyeli a környezetének énekesmadarait, Magyarországon eddig bizonyítottan legalább 30 fajt, erdős területen leggyakrabban a vörösbegyet, nádasokban pedig a nádirigót, majd amikor a gazdamadár elkezdi lerakni a tojásai, a nála sokszorta nagyobb kakukk becsempészi ezek közé aránytalanul apró, az énekesmadarakéhoz hasonló méretű tojását. Csakhogy ez nem olyan könnyű, mert a kakukk sokszor nem tud ráülni a hozzá képest pirinyó fészekre, ilyenkor a közelben a talajra tojja tojását, majd azt a csőrében viszi a kiszemelt fészekhez. Ezzel azonban még nincs vége a trükksorozatnak, ugyanis a kakukk ki is vesz egyet a gazdamadár tojásaiból, amit ott rögtön le is nyel, jelentős energia utánpótláshoz jutva így. Az átvert énekesmadárpárok közül elegendő nem fedezi fel a turpisságot, és kotlani kezd a tojásokon, így biztosítva a kakukkállomány stabilitását.

A kakukkembrió általában gyorsabban fejlődik mostohatestvéreinél, előbb kel ki a tojásból, hogy végrehajtsa alig néhány perces élete legnagyobb, a további életben maradásához létfontosságú feladatát – a tojások vagy már kikelt testvérek eltávolítását a fészekből. A csupasz és vak kakukkcsemete háta nyomásérzékelőként funkcionál, és ha forgolódás közben a guruló tojások vagy másik fiókák ehhez a ponthoz érnek, a kis kakukk szárnyaival megtámasztva az érzékelt terhet, hátra- és felfelé araszolva kifelé tolja a fészekből a táplálékkonkurenciát jelentő versenytársakat, akikre a fészek alatt természetesen pusztulás vár. Mindezt addig ismételgeti, amíg egyedül nem marad a fészekben, hogy a négy-öt fiókának élelmet hozó szülőktől az összes táplálék az ő feneketlen csőrébe jusson.

Erre a kakukknak azért van szüksége, mert testmérete akár tízszerese is lehet a gazdamadárénak, tehát kifejlődéséhez egy teljes fészekaljnyi énekesmadár-fióka felneveléséhez szükséges rovar táplálékra van szüksége. Az alkalmanként az őt etető szülőket is elnyelni képes, hatalmas, mélynarancs színű torok szupernormális ingerként hat a gazdamadarakra, akik ezt a számukra rendkívül erős ingert jelentő vizuális jelzést látva gondolkodás és kétkedés nélkül tömik bele az újabb és újabb falatokat.

A „másik” európai kakukk még különlegesebb stratégiát követ

Az Ibériai-félszigeten élő pettyes kakukk a varjúféléket parazitálja. Mivel ezek fészke mély és meredek falú, a kakukkfióka nem tudná tojásokat és mostohatestvéreket kitolni. Ezért a kénytelen együtt nevelkedik a varjúfélék fiókáival, de ez csak a pettyes kakukk kényszerítő kakukkmaffia stratégiájának köszönhetően lehet sikeres. Ennek első elemeként a kakukkfióka itt is korábban kel ki, így nagyobb és erősebb lévén el tudja nyomni a testvéreit, eleszi, elkéregeti előlük a szülők által hordott eleséget, így azok elpusztulnak. A második elem, hogy a kakukk tojó rendszeresen visszatér ellenőrizni a parazitált fészket, és a gazdamadár egy vagy több tojását óvatosan megrepeszti, kilyukasztja, amitől azokban az embriók elpusztulnak, amit a szülők nem veszik észre. Végül, ha az ellenőrzött fészekből pettyes kakukk tojása vagy fiókája eltűnik, a madár elpusztítja a gazdamadár varjúféle fészekalját, hogy az ne tudja tovább örökíteni ezt a sikeres védekezési módot.

A világ madarainak 1%-a így csinálja

A Földön számos hasonló életmódot folytató, tojásait más gazdafajok fészkeibe csempésző költésparazita madár él, azaz messze nem a „mi” kakukkunk az egyetlen költésparazita faj. Becslések szerint a világ madarainak mintegy 1%-a, vélhetően legalább 100-120 faj: kakukkok, vidapintyek, mézkalauzmadarak, gulyajárók, és egy dél-amerikai réce, a beszédes nevű kakukkréce tartozik ebbe a viselkedéscsoportba.

A klasszikus költésparazitizmus mellett a fészekparazitizmus sokkal elterjedtebb. A folyók szakadó partfalaiban fészkelő partifecskéknél is kimutatták, hogy a fészekaljak tojásainak mintegy 20%-a más tojótól származik, magyarán a szomszédos üregben saját fészket nevelő madár rendszeresen beoson az idegen fészekbe, és oda is elhelyezi a saját genetikai állományát hordozó tojását vagy tojásait.

A gazdamadarak nem védtelenek

Ha ilyen kényelmes dolog másra bízni az utódnevelés rengeteg nyűgjét, akkor miért nem költésparazita minden madár? – tehetjük fel jogosan a kérdést. A válasz az, hogy azért nem, mert a gazdamadarakat messze nem mindig lehet átverni, ezért költésparazitának lenni valójában nagyon munkás és kockázatos dolog. Ezt jelzi többek között az is, hogy a parazita fajoknak a hasonló termetű, hagyományos viselkedésű madarakhoz képest akár hat-hétszer annyi tojást kell egy szezonban leraknia.

És hogy mit csinálnak a gazdamadarak, ha észreveszik a turpisságot? Kidobják a tojást vagy a fiókát; tojásos fészek esetében egy új fészket építve a régire befalazzák a parazitatojást, akár a sajátjaikkal együtt; otthagyják a fészket, és máshol újat építenek. Magyarországon a tövisszúró gébicsek megtanulták felismerni a kakukktojást az 1970-es évekre, így a kakukkok jelenleg nem vagy csak elvétve parazitálják ezek fészkeit.

Van, hogy a költésparazita téved

Előfordul, hogy a tojó költésparazita túllő a célon, és nem megfelelő fajokba vagy fészkekbe csempészi be tojását. Az odúban (pl. széncinege) nevelkedő kakukkfióka elpusztul, ha nem tud kijutni a számára szűk röpnyíláson. Hasonlóképp esélytelen az a kakukktojás, amit a tojó tőkés réce fészkébe rak le. Sikertelen a próbálkozás akkor is, ha a gazdamadár alkalmatlan táplálékkal eteti a fiókát. Ez általában akkor fordul el, ha egy rovarevő költésparazita olyan magevő gazdamadár fészkébe csempészi a tojását, ami a fiókáit is magvakkal eteti. A rovarevésre optimalizált emésztőrendszerrel rendelkező fióka ugyanis nem képes megemészteni a mageleséget, ezért éhen pusztul.

A kakukk és a karvaly annyira hasonlít egymásra, hogy a népnyelv évezredeken keresztül egy fajnak tekintette ezt a két madarat. Az a hiedelem élt róla, hogy a kakukk ősszel karvallyá változik (a karvaly télen sokkal gyakrabban látható a településeken verebekre vadászva, mint nyáron), majd tavasszal, amikor felhangzik az első kakukkszó, a karvaly visszaalakul kakukká (nyáron a kakukk sokkal gyakrabban látható, mint a karvaly).