Etetők kihelyezése

Nem csak Magyarországon, de valószínűleg világviszonylatban is egyike a legismertebb és a legtöbb ember által végzett madárvédelmi tevékenységnek a téli madáretetés.

Több mint egy évszázadnyi hagyomány

Társadalmi ismertségének és elterjedtségének hazai hátterében Herman Ottó és kortársai által 1890-ben indított, majd a Madártani Intézet keretében tovább folytatott országos szemléletformáló munka áll, melynek köszönhetően a madáretetés gyakorlata szervesen beépült az óvodai nevelés gyakorlatába is.

Miért is etetünk?

Fontos tisztában lenünk azzal, hogy az etetés nem létszükséglet az itthon telelő és hozzánk érkező madarak számára. Ha egyetlen etetőt sem töltenénk fel, a madarak a természetes táplálék elfogyását követően délebbre húzódnának. A madáretetés tehát alapvetően rólunk, emberekről, a mi gyönyörködtetésünkről szól. Természetesen a jókor és jól végzett téli etetés nagy segítség a madaraknak, amit ők a megfigyelésük kínálta élménnyel hálálnak meg.

Mikor kezdjük el, és meddig folytassuk?

Itató és kiszórt magok – Orbán Zoltán

Az etetési időszak Magyarországon az első tartós fagyok beköszöntétől, általában november elejétől, ezek március végi megszűnéséig tart. Ha új helyen szeretnénk elindítani az etetést, akkor ezt mindenképp egy itató mellett tegyük, és egy-egy marék napraforgót akár már a vonulási időszak közepén, októberben is kiszórhatunk. Március végére, április első felére a megújuló növényi és rovarélet kellő mennyiségű természetes táplálékot kínál a madaraknak, ilyenkor kell abbahagynunk az etetést, amit a télen megszokott madárforgalom csökkenése, megszűnése is jelez. A nyári etetés nemcsak felesleges és szükségtelen, de kimondottan káros is a madarak számára, mivel a költési időszakban a magevők is főleg rovarokat fogyasztanak és fiókáikat is szinte kizárólag rovarokkal etetik.

Mit adhatunk enni a madaraknak?

Őszapók cinkegolyó etetőn – Orbán Zoltán

A téli etetők madáreleségei három nagy csoportba sorolhatók és ezeket az itatók ivó- és fürdővizével kiegészítve, együtt érdemes alkalmazni. Az alapvető eleség a magas olaj- és energiatartalmú fekete („ipari”) napraforgó, amibe érdemes némi aprómagot (például kölest), keverni. A második csoport az állati zsiradék: a kacsa-, liba- és sertésháj, a fagyú, a vajtégla és a margarinkocka, illetve a cinkegolyó képezi. Harmadikként pedig ott van az alma, ami lehet a legolcsóbb, akár már megbarnult, törődött gyümölcs is.

Mit ne adjunk nekik?

Az énekes- és a vízimadarak számára a folyamatosan és nagy mennyiségben fogyasztott kenyér és egyéb péksütemény kimondottan káros, mivel hosszú távon hiánybetegséget és akár röpképtelenséget, rövid távon pedig − mivel hamar megpenészedik −  emésztőrendszeri gyulladást és a madarak elhullását okozhatja.

Itassunk is!

Azt, hogy a téli itatás mennyire jól jön a madarak számára, fényesen igazolja, hogy a legtöbb faj majdnem olyan gyakran, vagy akár gyakrabban látható az itatón, mint magot, hájat, almát csipegetve. Télen a víz természetesen megfagy az itatóban, ezért napközben legalább egyszer távolítsuk el a jeget és töltsünk a helyére langyos vizet.

Hol és miben etessünk?

Madáretető – Orbán Zoltán

A legegyszerűbb megoldás, ha a mageleséget és az alma egy részét a földre szórjuk, a környező fák és bokrok ágaira pedig állati zsiradékot függesztünk és további almákat szúrunk fel. Különösen macskaveszélyes környéken érdemes függő etetőket is használni vagy lábazattal rendelkező garatos önetetőket használni, melyekbe akár fél-egy zsáknyi mag is elfér. Etetni erkélyeken, ablakpárkányokon is lehet, illetve létezik az üvegre támaszkodó ablaketető is.

Etetési időszakban gyakran hallani olyan panaszt, hogy „a verebek miatt nem mer enni szegény cinege az etetőből”. Valójában a cinegék − melyek egyébként kimondottan agresszív állatok − nem a félelem miatt ugrálnak ide oda az ágak és az etető között, hanem azért, mert a magevőktől eltérő módon táplálkoznak! Míg a folyamatos maghántolásra alkalmas csőrű verebek, zöldikék és a többi magevő helyben üldögélve is gyorsan és hatékonyan tudja megbontani a napraforgómagot, addig az inkább rovarfogásra alkalmas csőrrel rendelkező cinegéknek minden egyes mag feltöréséhez egy ágat kell keresniük, hogy a magot a lábukkal odaszorítva, kopácsolva bontsák azt fel.