Erdőtűz

A Magyarországot és Európa középső, valamint északi térségeit jellemző növényzeti és klimatikus viszonyok között a természetes erdőtüzek kialakulása rendkívül ritka jelenségnek számít. Becslések szerint az esetek alig 1%-ában (maximum 5%-ában) keletkezik emberi gondatlanság nélküli erdőtűz.

Alig néhány természeti jelenség okoz csak erdőtüzet

Globális szinten is meglepően kevés környezeti hatás jár tűzveszéllyel. Elsőként valószínűleg a villámlás jut eszünkbe, melynek óriási, több tízezer amperes teljesítménye (az ember számára már 100 milliamperes áramütés halálos kockázatot jelent) vastag fákat is lángra tud lobbantani. Veszélyességét az is fokozza, hogy a villámok mintegy 10%-a „szárazvillám”, azaz tiszta, kék ég mellett, csapadéktevékenység nélkül keletkezik.

A következő természetes veszélyforrást a sziklaomlások, az egymáson pattogó sziklák nagy erejű ütközésekor keletkező szikrák jelentik. A gyufa feltalálása előtt az emberiség évezredeken keresztül kovakövet vagy tűzkövet használt, ami egy másik kemény kővel, később acéllal összeütve hosszan fennmaradó, rendkívül forró szikrát adott, és ez gyújtotta meg előkészített száraz növényi anyagot (tapló).

Természetes tűzforrásként meg kell még említeni a vulkáni tevékenységet, ahol nem csak a forró lávabombák és a lávaömlés gyújthat tüzeket, de a kilövellő vulkáni hamu által ionizált levegőben statikus kisülések, villámok is keletkeznek.   

Tüzet okozhat továbbá egy gyűjtőlencseként funkcionáló harmatcsepp is, mely a Nap sugarait fókuszálva meggyújthatja a száraz aljnövényzetet, ami kiterjedt tűzzé növekedhet.

Akkor miért van mégis ilyen sok erdőtűz?

Erdei túrára indulók – Orbán Zoltán

A televíziós híradásokban évről évre látott hazai és külföldi erdőtüzek 99-100%-a valamilyen emberi gondatlanságból lobban fel, hogy aztán − elsősorban a mediterrán térségekben − megyényi, országrésznyi területeken pusztítson el mindent. Míg természetes úton alig néhány dolog okozhat tüzet, úgy az emberi nemtörődömség számos formája vezet tragédiához. Azt egyik leggyakoribb ilyen cselekedet a gondatlan dohányzás, az parázsló cigarettacsikk eldobása, autóból és vonatból történő kipöckölése áll. A magyarországi lábon álló gabonatáblák és száraz gyepek kigyulladásának hátterében többnyire ez az ok áll. Erdőtüzek esetében a tűzgyújtási tilalom be nem tartása (ilyenkor a kijelölt tűzrakóhelyeken is tilos tüzet gyújtani!), illetve a gondatlanság, a legális tüzek nem megfelelő eloltása, az égő vagy parázsló tűz magára hagyása a klasszikus ok. Időről időre sajnos arról is hallani, hogy tudatos gyújtogatás, bűncselekmény áll a katasztrófa hátterében.

Több, kiterjedtebb és súlyosabb

A nemzetközi statisztikák alapján úgy tűnik, hogy az erdő- és bozóttüzek száma világviszonylatban jelentősen nőtt az elmúlt években, nem csak előfordulási gyakoriság, de kiterjedtség és hevesség tekintetében is. Ennek hátterében jelentős részben a klímaváltozás állhat − a korábban bekövetkező, hosszabb és súlyosabb aszályos időszakok miatt szárazodnak, tűzveszélyesebbé válnak az élőhelyek. A klímaváltozás másik hatásaként gyakoribbá és erősebbé váltak a heves viharok, ami a villámlás okozta természetes tűzesetek emelkedését okozhatja. További okként meg kell említeni a növekvő turizmust is, ami a szárazodás miatt mind tűzveszélyesebbé váló térségekben jelentősen növeli a kiterjedt katasztrófák kockázatát. Végül, de nem utolsó sorban az emberi gondatlanság közvetetten is veszélyt okoz – az elmúlt több mint fél évszázadban Európa hatalmas területein telepítettek táj-, illetve flóraidegen fafajokat. Magyarországon ilyenek az alföldi és kunsági fenyőültetvények, az európai mediterráneumban pedig a széles körben alkalmazott ausztráliai eukaliptusz, melyek közös jellemzője a különös gyúlékonyság.

Melyek a legveszélyesebb időszakok?

Ami a tűz után marad – Orbán Zoltán

Magyar viszonylatban is két különösen tűzveszélyes évszak van − a mind szárazabb teleket követő kora tavasz, klasszikusként pedig az aszályos nyarak. A tűzesetek megoszlása e két időszakban közel 50-50%. A további statisztikai adatok is sokatmondóak, ezek szerint az erdőtüzek több mint 50%-a tűzgyújtási időszakban, 40%-a hétvégén és munkaszüneti napon, a lakott területektől átlag alig 1,5 km-re történik.

Európa déli része különösen tűzveszélyes!

Ennek oka a melegebb klíma és az itt élő vagy behurcolt fa- és cserjefajok magas tűzveszélyességi kockázata, amit a szinte állandó és erős-viharos száraz szelek tovább növelnek. Ezzel azért fontos tisztában lennünk, mert a Földközi-tenger térségének kedvelt turista övezeteinek nagy része ebbe a zónába tartozik. Ha pedig itt nyaralva gondatlanul tüzet okozunk, a jelentős pénzbüntetés mellett több éves börtönt is kockáztatunk.

Fogadd meg! − tűzmegelőzési jó tanácsok

A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság oldalán részletes erdőtűzvédelmi információk olvashatók. Néhány gondolat ezek közül:

• Soha ne dobjon el égő cigarettacsikket!
• Az erdőben kirándulók csak a kijelölt tűzrakóhelyeken gyújthatnak tüzet az alábbi szabályok betartása mellett: a tűz meggyújtása előtt a tűzrakóhely környékét meg kell tisztítani a levelektől, faágaktól annak érdekében, hogy a tűz ne terjedhessen át az erdőre;
• a tüzet nem szabad felügyelet nélkül hagyni, de a még ki nem hűlt parazsat, hamu sem;
• amint feltámad a szél, a tüzet el kell oltani: gondoskodni kell arról, hogy készenlétben legyen a tűz oltására alkalmas anyag, eszköz (pl. víz, homok, lapát);
• az égetés befejezése után a tüzet gondosan el kell oltani, meg kell győződni arról, hogy tényleg elaludt, a hamura távozás előtt lehetőleg földet kell szórni.

A világnak vannak olyan területei, elsősorban száraz, gyakran félsivatagos élőhelyei, ahol a domináns erdőalkotó fa más fafajok elleni küzdelmének, és akár szaporodási stratégiájának is nélkülözhetetlen része a rendszeres erdőtűz. Ezeknek a többnyire a fenyők közé tartozó fáknak, illetve az ausztráliai eukaliptuszfajoknak a lehulló levele és leváló kérge olyan rendkívül gyúlékony illóolajokat is tartalmaz, melyek az erdő talaját kimondottan gyúlékonnyá, sőt, lobbanásveszélyessé teszik, azaz táplálják is a tüzet, miközben maga a fa kimondottan tűzálló, a gyorsan áthaladó perzselő lángokat probléma nélkül átvészeli. A száraz hőségben előbb utóbb természetes úton fellobbanó tűz így biztosan, nagy területeken, és ami a lényeg, gyorsan söpör végig. Ez a gyors és heves lángfal nem árt a tűztápláló fáknak, elpusztítja viszont más, konkurens fajok felnövekvő csemetéit. A tüzet szaporodásra is használó fenyőknél pedig a magok csak a tűz hatására kinyíló tobozokból tudnak kijutni a szabadba, ahol a feketére égett talajon konkurencia nélkül tudnak fejlődésnek indulni.