A házi macska, amint az a nevéből is kitűnik, az ember által kitenyésztett házi állat, s mint ilyen, jelenlétét, viselkedését, de mindenekelőtt létszámát tekintve tájidegennek és invazívnak számít a világon mindenhol. Hogy megértsük, viselkedési sajátosságaik fényében miért különösen nagy probléma a túltartottságuk, elsőként vizsgáljuk meg Magyarország vadon élő macskaféléinek állományadatait.
Két vadon élő macskánk is van!
Hiúz – Wikipédia
Sokan talán meglepődnek azon, hogy hazánk tekintetében egyáltalán lehet vadon élő macskafajokról beszélni. Pedig a csoport két tagja, vadmacska és a közönséges hiúz is őshonos és él is nálunk. A számára megfelelő élőhelyen a kistermetű macskák közé tartozó vadmacska esetében 1-5 km2-enként lehet egy állattal számolni, a közepes termetű macskafélék közé tartozó közönséges hiúz esetében pedig ez a szám már 10-60 km2.
A házi macska tájidegen és invazív
Macskák – Orbán Zoltán
Ezzel szemben a házi macska állománysűrűsége a lakott területeken elérheti a km2-enkénti 20-400 (!) példányt is, egyes becslések szerint pedig Magyarországon mintegy 2 millió házi macska él! Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy a házi macskák túlnyomó többsége részben kóborló életet él, azaz rendszeresen kilátogat, és nagy távolságokat megtesz a külterületeken is, máris érzékelhetjük a házimacska-állomány természetben soha, sehol nem tapasztalható túltartottságát.
Az egyik fő probléma az egyedsűrűség
A következő kérdés az, hogy egyáltalán miért probléma a házimacska-népesség ilyen magas száma? Egyrészt az országos elterjedtség, másrészt az állománysűrűség miatt. A madarak szempontjából szemlélve a kérdést tudnunk kell, hogy lesből támadó életmódjuknak és testalkatuknak (pl.: ugróteljesítmény, visszahúzható – ezért állandóan tűhegyes, a tollazaton áthatolni képes karmok) köszönhetően a kis és közepes testű macskák madárvadász specialistának számítanak. Ezzel nincs is baj, hiszen az Európában, Magyarországon élő madárfajok ismerik, ismerhetik a macskaféléket, így védekezni is tudnak ellenük.
Nem mindegy azonban, hogy ez a találkozás milyen gyakori! Természetes körülmények között, az őshonos macskafélék esetében még a macska territóriumában élő madárnak is rendkívül kicsi az esélye, hogy zsákmányul essen – egyszerűen azért, mert macskákból a vadonban mindig, mindenhol kevés van. Ezzel szemben a túltartott házi macskák esetében az arány sokkal rosszabb, inkább már fordított. Hiszen ha egy madár folyamatosan a „kerttulajdonos” és vendég macsekok között éli az életét, akkor a zsákmányul esés esélye jóval nagyobb. A fő probléma azonban nem is a felnőtt madarak, hanem a fiókák esetében jelentkezik. A tapasztalatlan és rossz röpképességű fiataloknak szinte alig van esélye felnövekedni nagyon macskás környéken.
Mi a helyzet a települési madarakkal?
Jelentősen árnyalja azonban a képet, hogy a lakott területeken élő madaraink többsége egyben hazánk leggyakoribb madárfajai közül kerül ki. Ezek települési állományai a természetes élőhelyekhez képest jelentősen nagyobb értéket mutat – azaz a széncinege, a fekete rigó, a zöldike stb. lakott területi állománysűrűsége is jóval magasabb lehet a természetben tapasztalhatónál. Éppen ezért hiba lenne kijelenteni, hogy Magyarországon a túlnyomórészt települési macskaállomány jelentős, vagy akár érzékelhető veszélyt jelentene azokra a madárfajokra, melyekkel élőhelyén, a falvakban és városokban kapcsolatba kerül.
A vadmacskák viszont valóban veszélyben vannak
Bizonyítottan van azonban egy olyan állatfaj, melynek európai és magyarországi állományát akár végzetesen is veszélyeztetheti a túl magas házimacska-állomány. Ez pedig meglepő módon éppen a vadmacska! Párzási időszakban a két közelrokon faj eltérő ivarú egyedei keresik egymás társaságát, ezért Európa-szerte érzékelhető a tiszta genetikai állományú vadmacskák vészes megfogyatkozása. További állománycsökkentő veszélyt jelentenek a házi macskák által a vadmacskáknak átadott betegségek is.
Válságos helyzet Ausztráliában
Az Ausztráliába behurcolt házi macskák a teljes kontinens őshonos állatvilágát veszélyeztetik, köztük a kistestű erszényes emlősöket és a hüllőket, de a legnagyobb veszélyt a röpképtelen madárvilág képviselőire jelentik.
Tudtad?
Macskamentes etetőplató – Orbán Zoltán
Madarakat itatni, költésüket segíteni, télen pedig etetni, tehát madárbarát kertészkedni macskás környezetben is gond nélkül lehet. Ez nem azt jelenti, hogy a macskák egyetlen madarat sem kapnak el, hanem azt, hogy kiegyenlítjük az esélyeket. Ehhez pusztán néhány egyszerű trükköt kell csak alkalmaznunk:
- Ahol sok a macska, az itatót, télen pedig az etetőt is lehetőleg kb. 1,5 m magasra helyezzük ki. Bár a ragadozók ide is fel tudnak jutni, a magasság miatt a madaraknak van ideje elmenekülni.
- A talajon lévő itató, etető környezetében tartsuk rövidre vágva a füvet, hogy a macska ne tudjon elrejtőzni.
- Az odús, fészkes fák törzsére, az etetőket, itatókat tartó lábazatra rögzítsünk felmászást gátló gallért tüskés ágakból, fémlemezből.
- Amennyiben megoldható, legyen kutyánk, mert ezek folyamatos jelenléte hathatósan tarja távol a környék kóborló macskáit.
- A lakásban tartott macskát lehetőleg éjszakára engedjük ki, különösen fiókanevelési időszakban, amikor az énekesmadarak nem aktívak.
- Ha a macska a nappalt is a kertben tölti, lehetőleg reggel etessük meg, lakassuk jól, mert az ilyenkor elnehezült állat kisebb hajlandóságot mutat a vadászatra, inkább másik kedvenc elfoglaltságának, a lustálkodásnak hódol.
Ha a madárbarát kertészkedésről, mindennapi madárvédelemről szeretnél többet olvasni, kattints ide: