A címben szereplő „nagy fészek” kifejezés kétféleképpen is értelmezhető, és mindkét esetben érdekes vonatkozásokra derülhet fény a madarak egymással összefüggő viselkedéséről és életük bonyolult ok okozati összefüggéseiről.
Amikor a nagy fészek(alj) sok fiókát jelent
Általános alapelvnek tekinthető, hogy minél kisebb egy madár, tojásai annál rövidebb idejű melengetést (kotlás) igényelnek és a fiókák is gyorsabban röpképessé válnak. Kis és közepes testű énekesmadaraink esetében ez két hét körüli kotlási, és további két-három hétnyi fészekben fejlődési időt jelent. A fiatalok a következő tavaszra már ivaréretté is vállnak és saját fiókákat nevelnek. Ezekre a fajokra egyaránt jellemző az évenkénti egyszeri költés, de a többségüknek kettő, néhányuknak pedig akár három fészekalja is lehet. A duplázás és triplázás esetükben azért lehetséges, mert egy költés teljes időigénye a fészeképítéstől a fiókák utógondozásáig akár két hónapot sem vesz igénybe.
Az eddig elmondottakból következően a méret növekedésével a nagyobb tojások is hosszabb kotlást igényelnek, majd a fiókák egyedfejlődése is hónapokon át tart. Azonban a madár szervezetének még ekkor is csak arra van ideje és energiája, hogy a lehető leggyorsabban röpképessé (pingvineknél úszó, futómadaraknál szaladóképessé) tegye a fiatal madarat. Ezért van az, hogy a nagytestű fajok (sasok, keselyűk, gólyák stb.) fiataljai még 3-5 évig nem válnak ivaréretté, nem választanak maguknak párt. Ennek a hosszú kotlási és első fejlődési szakasznak az is egy gyakorlati következménye, hogy ezeknek a fajoknak évente csak egy költésre van ideje.
Szintén általános összefüggésnek tekinthető, hogy minél kisebb egy madárfaj, annál inkább a táplálékpiramis alapi részén helyezkedik el és annál több ragadozója van, ezért sok van belőlük. Velük ellentétben a nagytestű fajoknak és a csúcsragadozók felnőtt egyedeinek alig van vagy egyáltalán nincs természetes ellensége (ezeknél tojás- és fiókakorban nagy az elhullás), és ezekből a madarakból a kistestű fajokkal összehasonlítva jóval kevesebb is van.
A mérettől függetlenül a fiatal madarakra egyaránt a rendkívül magas természetes halandóság jellemző, legalább a háromnegyedük nem éri meg az első évet vagy az ivarérettséget. Ez azt is jelenti, hogy a sok és a kevés fiókás szaporodási stratégia egyaránt és hasonló mértékben sikeres.
Amikor a nagy a méretre utal
A fészek megépítése többnyire rengeteg munkával jár, ez pedig időt és energiát jelent, amivel a madaraknak számolniuk kell. A legnagyobb termetű fajok, például a fehér gólya fészke igen terjedelmes, akár méternél magasabb és tonnányinál súlyosabb alkotmány is lehet. A kistestű énekesek fészkei gyakran még precízebb építmények, ezek könnyű anyagának összegyűjtése és szállítása azonban jóval kisebb erőfeszítést igényel.
Minél könnyebb és gyorsabb egy fészek megépítése, annál inkább megéri a madaraknak új, a ragadozók és az élősködők által még nem felfedezett helyen megépíteni azt. Minél nagyobb, annál kevésbé fér bele az időbe évről évre újat építeni. Ezért a kis és közepes termetű fajok minden költésben új fészket építenek, egyes óriások viszont éveken, generációkon keresztül használják ugyan azt a fészket. Utóbbiak esetében a párok minden évben újabb és újabb fészekanyagot hordva tatarozzák a fészket, ennek munkaidő- és energiaigénye azonban jóval kisebb, mintha egy komplett fészket kellene megépíteniük. A nagytestű ragadozómadarak érdekes stratégiája, hogy a területükön évek alatt több váltófészket is építenek, így a költés kezdetekor van alternatívájuk, ha az eredetileg kiszemelt fészek a tél folyamán megsemmisült volna vagy másik madár foglalta el.
A kis méretű és könnyű anyagokból épülő énekesmadár-fészkek jellemzője, hogy kevésbé strapabíróak. Az így építkező fajoknak azért is van szüksége minden költéshez új fészekre, mert a régi a fiókák kirepülésére jelentős részben sérülve, ellapulva alkalmatlanná válik az újabb tojások és fiókák befogadására, illetve a tatarozásra is. Vannak azonban olyan kistestű fajok, melyek a nagyokhoz hasonlóan éveken át ugyan azt a fészket használják. Ilyen madarak a sárfészket építő fecskék, melyek fészkei olyan erős és stabil anyagból készülnek, ami lehetővé teszi az idővel és munkával történő spórolást.
Tudtad?
Tavasszal fészekanyag, elsősorban kikefélt kutya- és macskaszőr kihelyezésével segítheted is az énekesmadarak költését. A fészekanyagot érdemes csomókban az ágakra, a mesterséges odú függesztődrótjára kötözni, de még jobb, ha a téli etetés során kiürült cinkegolyó hálóba tömködve függesztjük ki.
Címlapkép: Orbán Zoltán